Latin neve: Melissa officinalis.
A Földközi-tenger partvidékén honos, Dél-Európából származó ajakosvirágú növény, nálunk termesztik. Évelő, egy méteres szárhosszúságot is elérhető növény. Szára négyzetes, 1-3 cm-es levelei átellenesen állnak, tojásdad alakúak, fűrészes szélűek. Júniustól augusztusig virágzik. A sárga bimbók a felső levelek hónaljában jelennek meg, a kinyílt virágok fehérek, esetleg sárgás, vagy ibolyás árnyalattal. Kellemes, a citroméra emlékeztető illatát a szárítást követő tárolás folyamán elveszti.
Virágzáskor citromillatot áraszt. Levele illóolajon kívül nyálkát, szaponint tartalmaz.
Drogjának a középkor svájci vegyészorvosa, Paracelsus asszonyifjító hatást tulajdonított. A XVIII-XIX. században belőle készült a „karmelitaszesz”, amely csodatevő gyógyszer hírében állt.
Az ideg- és emésztőrendszerre gyakorolt kedvező hatását ma is dicsérik. Teája jó nyugtató, megszünteti az ideges eredetű fejfájást.
Oldja a gyomor- és bélgörcsöket. Étvágygerjesztő. Alkoholos kivonatát zúzódásokra, daganatokra borogató- vagy bedörzsölőszerként ma is kedvelik.
A szárított leveleket nyugtató hatású teakeverékek készítéséhez használják fel.
A citromfű friss növény illóolajából 70%-os alkohollal készült szeszes készítményt cseppenként adagolva meteoropátia, szívidegesség és idegi eredetű gyomorpanaszok esetén alkalmazzák.
Újabban ismét alkalmazzák fűszernövényként is. Levele saláták, szárnyas ételek diszkrét illatú fűszere.
A citromfű hatóanyagai: illóolaj, aldehidek (citronella, citrál), alkoholok (geraniol, linalool).