Martilapu (Tussilago farfara)

Árokpartok, agyagos szakadékok („martok”) tömegesen nyíló, kora tavaszi virága.

Az ókor összes nagy birodalmában ismerték már tüdő- és légúti megbetegedések ellen kifejtett jó hatását.

Köhögés, rekedtség, asztma elleni teakeverékekben ma is használatos.

Frissen szedett levele lüktető, gyulladt daganatokra jó borogató.

Kapcsolódó gyógynövények

  • Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis) Nyálka-, kovasav-, szaponin, cserzőanyag-tartalmú szürkén foltos levelét gyűjtik. A XVI századtól Közép-Európában a tüdőbaj gyógyszerének tartották. Légzőszervi megbetegedések — asztma, […]
  • Papsajtmályva (Malva neglecta) Az ókor és a középkor óta sok betegség orvoslására használják. Drogja nyálkaanyagot tartalmaz. Teája éppúgy, mint rokonáé, az erdei mályváé (M. silvestris), csökkenti a köhögési […]
  • Fokhagyma (Allium sativum) Világszerte ismert, mindenre jó, univerzális házi orvosság gyakorlatilag minden kultúrában. Vér­tisztító, serkentő, izzasztó, köptető, görcsoldó, antibiotikus, idegerősítő, szélhajtó és […]
  • Árnika (Arnica montana) Latin név: Arnica montana. Régen csonttörés, zúzódásos sérülések csodaszerének tartották. Borogatószerként alkalmazva erősen tágítja a hajszálereket, vérbőséget okoz a sérült […]
  • Orvosi pemetefű (Marrubium vulgare) A légzőszervi megbetegedéseknek már az ókorban is ismert gyógyszere. Tüdő- és májbetegségek ellen a rómaiak is használták. A kellemes illatú növény drogja - a sűrű szőröktől fehéren […]