A XVI-XVII. sz. gyógyfüves könyvei levelének, virágának igen különböző gyógyhatást tulajdonítottak.
Alkalmazták ideg- és szívgyengeség esetén, boros főzetét vesekő ellen. Bedörzsölőszer vagy ülőfürdő formájában csökkenti a reumatikus fájdalmakat.
Szaponint, illóolajat, cserzőanyagot tartalmazó gyökerének nyálkaoldó hatása a legfontosabb.
Az első világháború idején, amikor a trópusokkal folytatott kereskedelem szünetelt, az addig importált ipekakuána pótlására köhögés elleni teakeverékek, kanalas orvosságok alapanyaga lett.