Latin neve: Gypsophila paniculata.
Magyar neve: szappangyökér, fátyolvirág.
Szaponin-tartalmú gyökeréből köptető orvosság készül. Erősen habzó főzetével lúgos kémhatású szerekre érzékeny finom selymeket mosnak.
gyógyhatás
Beléndek (Hyoscyamus niger)
Latin neve: Hyoscyamus niger.
Mérgező alkaloidokat tartalmazó gyom.
Évezredek óta bódító és mérgező italok, boszorkánykenőcsök fontos kelléke. (Shakespeare szerint Hamlet apját is ezzel mérgezték meg.)
A növény magjának füstjét az ókori Babilonban a kuruzslók fogfájás ellen javasolták.
A középkor orvosai a műtéteknél mákkal keverve altatószerként használták. Kivonatából ma fájdalomcsillapítók, nyugtatók, köhögési rohamokat szüntető gyógyszerek, reuma elleni bedörzsölő kenőcsök készülnek.
Seprőzanót (Sarothamnus scoparius)
Sárga, pillangós virágú vesszős cserje. Nyugat-Dunántúlon a savanyú talajok lakója, másutt csak elvadulva él. Glikozidokat, keserűanyagokat, alkaloidokat tartalmaz. Szív- és vesebetegségek elleni gyógyszerekhez szolgáltat alapanyagokat.
Homoktövis (Hyppophäe rhamnoides)
Latin neve: Hyppophäe rhamnoides
Az ezüstfafélékhez tartozó tövises cserje meghonosodott nálunk a folyóárterek hordalék-talaján.
Szélporzású kétlaki növény, levele lándzsás, épszélű, kissé az olaj fűzére emlékeztet. Áprilisban virágzik, a virágok aprók, sárgás színűek.
Apró bogyó termése nálunk fajtától függően júliusban, augusztusban, illetve szeptemberben érik. A bogyók a vesszőkön sűrűn, tömören állnak.
Cseresznye (Cerasus avium)
Latin név: Cerasus avium.
Középhegységi gyertyános-tölgyeseinkben vadon is él.
A rózsafélék családjába tartozó közismert fa. Sok, érési időben, méretben, színben és ízben eltérő változata létezik. Rokonánál, a meggynél, húsa keményebb, édesebb. Frissen, befőttként, süteményekben fogyasztjuk, jó pálinkaalapanyag. Számos változatát mint kedvelt gyümölcsfát termesztik.