Gyógynövények gyógyhatása, alkalmazása
Virága, termése az ókori görög világtól napjainkig keresett drog. A virágjából készült tea jó vizelet- és hashajtó. A kövérek figyelmébe ajánlható fogyasztó hatása miatt. A fanyar gyümölcséből készített lekvár hasmenés ellen jó.
Erdőszéleken, cserjésekben gyakoriak. Áltermésüket, a csipkebogyót gyűjtik. Kiváló vitaminforrás, jelentős C-vitamin-tartalma a citroménak tízszerese, de A-, B-, K- és P-vitamint, vasat, magnéziumot is tartalmaz. Már az ókori hajósnépek is a skorbut gyógyszerének tartották. Tea, szörp, bor, lekvár formájában fogyasztjuk. A kellemes ízű tea és szörp kedvelt üdítő, erősítő ital, a szervezet C-vitamin-szükségletét bőségesen fedezi. A Viroma szörp magas vérnyomású, érelmeszesedésben szenvedő betegek gyógyitala. A Rosavit csipkebor étvágygerjesztő, erősítő. A csipkebogyó vese- és hólyagbántalmak esetén ajánlott teák alkotórésze.
A Dunántúli-középhegység dolomitszikláinak ősszel lángvörösre színeződő bokra. Gyógyhatása nemrég ismert. Cserzőanyaga mint összehúzószer, fogíny- és szájgyulladás ellen hatásos öblögető. Teáját krónikus bélhurut, gyomor- és bél vérzés esetén is isszák.
Virágának magjának főzete vese- és epebetegségre jó. Sebek vérzéscsillapítója Szárított virágait égési sebekre teszik. A szív- és ideggyengeség legrégibb orvossága. Fogínysorvadáskor jó öblögető. Nehezen gyógyuló bőrbetegségek esetén borogatószer.
A XVI-XVII. sz. gyógyfüves könyvei levelének, virágának igen különböző gyógyhatást tulajdonítottak. Alkalmazták ideg- és szívgyengeség esetén, boros főzetét vesekő ellen. Bedörzsölőszer vagy ülőfürdő formájában csökkenti a reumatikus fájdalmakat. Szaponint, illóolajat, cserzőanyagot tartalmazó gyökerének nyálkaoldó hatása a legfontosabb. Az első világháború idején, amikor a trópusokkal folytatott kereskedelem szünetelt, az addig importált ipekakuána pótlására köhögés elleni teakeverékek, kanalas orvosságok alapanyaga lett.