Cimke Archívum: köhögés

Beléndek (Hyoscyamus niger)

Beléndek gyógynövény

Latin neve:    Hyoscyamus niger.

Mérgező alkaloidokat tartalmazó gyom.

Évezredek óta bódító és mérgező italok, boszorkánykenőcsök fontos kelléke. (Shakespeare szerint Hamlet apját is ezzel mérgezték meg.)

A növény magjának füstjét az ókori Babilonban a kuruzslók fogfájás ellen javasolták.

A középkor orvosai a műtéteknél mákkal keverve altatószerként használták. Kivonatából ma fájdalomcsillapítók, nyugtatók, köhögési rohamokat szüntető gyógyszerek, reuma elleni bedörzsölő kenőcsök készülnek.

Fehér árvacsalán (Lamium album)

Fehér árvacsalán gyógynövény

Gyógyászati célra nyálkát, cserzőanyagot, szaponint, illóolajat tartalmazó hajtását, ajakos virágját gyűjtik.

Mint összehúzó- és köptetőszer hatásos.

Virágának főzetét köhögés, légcsőhurut ellen isszák. Álmatlanság, emésztési zavarok, gyomorsavtúltengés gyógyítására, izzadás, vérszegénység ellen javasolt teák készítésére is alkalmas.

Tömény főzetét női bajoknál vérzés csökkentésére a népi gyógyászatban régóta használják.

Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

Nyálka-, kovasav-, szaponin, cserzőanyag-tartalmú szürkén foltos levelét gyűjtik.

A XVI századtól Közép-Európában a tüdőbaj gyógyszerének tartották. Légzőszervi megbetegedések — asztma, rekedtség, köhögés —  gyógyítására használatos teáknak ma is alkotórésze.

Torokgyulladáskor jó gargarizálószer.

Kapotnyak (Asarum europaeum)

Kapotnyak (Asarum europaeum)

Először Linné – a XVIII. század svéd természettudósa – javasolta a trópusi tájakról nehezen beszerezhető ipekakuána helyett köhögés ellen.

Ma az Asaropect köhögés, asztma elleni gyógyszer alapanyaga. A középkorban gyökér- és hajtásdrogját vízhajtónak, fejfájás ellen, reuma gyógyítására és hánytatásra használták.

Alkalmazása azonban súlyos következményekkel is járt, vesegyulladást, sőt halált is okozott. Ezért ma már kizárólag gyógyszergyári készítmények alapanyaga.

Tavaszi kankalin (Primula veris)

A XVI-XVII. sz. gyógyfüves könyvei levelének, virágának igen különböző gyógyhatást tulajdonítottak.

Alkalmazták ideg- és szívgyengeség esetén, boros főzetét vesekő ellen. Bedörzsölőszer vagy ülőfürdő formájában csökkenti a reumatikus fájdalmakat.

Szaponint, illóolajat, cserzőanyagot tartalmazó gyökerének nyálkaoldó hatása a legfontosabb.

Az első világháború idején, amikor a trópusokkal folytatott kereskedelem szünetelt, az addig importált ipekakuána pótlására köhögés elleni teakeverékek, kanalas orvosságok alapanyaga lett.