Cimke Archívum: növény

Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

Nyálka-, kovasav-, szaponin, cserzőanyag-tartalmú szürkén foltos levelét gyűjtik.

A XVI századtól Közép-Európában a tüdőbaj gyógyszerének tartották. Légzőszervi megbetegedések — asztma, rekedtség, köhögés —  gyógyítására használatos teáknak ma is alkotórésze.

Torokgyulladáskor jó gargarizálószer.

Gyöngyvirág (Convallaria majalis)

Gyöngyvirág gyógynövény

Latin neve: Convallaria majalis.

Virága a májusi erdők dísze.

Gyöktörzse, levele, de a virág is erősen mérgező vegyületeket – szívre ható glikozidot, szaponint – tartalmaz.

A középkor orvosai fejfájás ellen, szédüléskor, ájuláskor javasolták. Bőrápoló kenőcsök készültek kivonatából.

Kapotnyak (Asarum europaeum)

Kapotnyak (Asarum europaeum)

Először Linné – a XVIII. század svéd természettudósa – javasolta a trópusi tájakról nehezen beszerezhető ipekakuána helyett köhögés ellen.

Ma az Asaropect köhögés, asztma elleni gyógyszer alapanyaga. A középkorban gyökér- és hajtásdrogját vízhajtónak, fejfájás ellen, reuma gyógyítására és hánytatásra használták.

Alkalmazása azonban súlyos következményekkel is járt, vesegyulladást, sőt halált is okozott. Ezért ma már kizárólag gyógyszergyári készítmények alapanyaga.

Orvosi salamonpecsét (Polygonatum officinale)

Szívre, vesére ható glikozidvegyületet tartalmaz.

Erősen mérgező.

Régen vízszintesen kúszó gyöktörzsének porából a gennyes daganatok eloszlatására kenőcsöt készítettek. Hajszálértágító, a bőr vérbőségét fokozó, tehát pirosító hatása miatt az elmúlt századok hölgyei arcpirosítóként is használták.

Tölgy (Quercus fajok)

Csersavban gazdag levelét, kérgét, makktermését mint elsőrendű összehúzószert már az ókori görögök is alkalmazták.

Leveléből gyomorerősítő, vizelethajtó tea készül. Kérgének főzete hasmenés, vérhas, hólyag- és légcsőhurut ellen jó orvosság.

Nehezen gyógyuló sebek, kiütések, égési sérülések borogatószere. A megdarált, pörkölt makktermés főzetével egykor az angolkóros gyerekek próbálták gyógyítani.