Cimke Archívum: szaponin

Tavaszi kankalin (Primula veris)

A XVI-XVII. sz. gyógyfüves könyvei levelének, virágának igen különböző gyógyhatást tulajdonítottak.

Alkalmazták ideg- és szívgyengeség esetén, boros főzetét vesekő ellen. Bedörzsölőszer vagy ülőfürdő formájában csökkenti a reumatikus fájdalmakat.

Szaponint, illóolajat, cserzőanyagot tartalmazó gyökerének nyálkaoldó hatása a legfontosabb.

Az első világháború idején, amikor a trópusokkal folytatott kereskedelem szünetelt, az addig importált ipekakuána pótlására köhögés elleni teakeverékek, kanalas orvosságok alapanyaga lett.

Vidrafű (Menyanthes trifoliata)

Zsombékosok hazánkban kiveszőben levő növény ritkasága.

Keserűanyagot, szaponint tartalmazó hármas levelei gyomorerősítő, étvágygerjesztő teát adnak. Régen lázcsillapító, a malária gyógyszere volt.

Emésztési panaszok gyógyítására, álmatlanság, idegesség ellen összeállított teakeverékekben ma is megtaláljuk.

Az iszákosság szenvedélyétől szabadulni kívánók számára is eredményes lehet a vidrafűből készült tea.

Mezei zsurló (Equisetum arvense)

Mezei zsurló (Equisetum arvense)

Nedves árokpartok elterjedt gyomja. Örvösen elágazó meddő hajtásai szolgáltatják a drogot, mely különösen sok kovasavat (70%), szaponint, szerves savakat tartalmaz. (A nép békarokkaként is emlegeti.)

Már az ókor óta, de napjainkban is használják köszvény és vesebajok ellen.

A vizelethajtó, vesetisztító, vesekőoldó teák fontos alkotórésze. Külsőleg bőrbetegségek, lábizzadás elleni fürdőkben van jelentősége.

Szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides)

Virága glikozidot, nyálkát, szaponint tartalmaz.

Gyógyhatását már Plinius is ismerte.

Teáját elsősorban légcsőhurut és bélhurut ellen adják. Izzasztó, vizelethajtó hatásáért is isszák.

A népi gyógyászat tejes főzetét tüdővész ellen ajánlotta, olajos kivonatával fagyási sérüléseket, bőrbetegségeket kezeltek.

Orvosi szappanfű (Saponaria officinalis)

Drogjának hatóanyaga a szaponin.

Nyálkaoldó, köptető hatása miatt egykor fontos köhögés elleni szer volt.

Ma már erre a célra inkább a hasonló tulajdonságú, de kevésbé mérgező fátyolvirágot gyűjtik. A középkorban a vérbaj egyik keresett gyógyszere volt.

Bőrbetegségek, reuma, köszvény ellen is használták.