Gyógynövények gyógyhatása, alkalmazása
A légzőszervi megbetegedéseknek már az ókorban is ismert gyógyszere. Tüdő- és májbetegségek ellen a rómaiak is használták. A kellemes illatú növény drogja – a sűrű szőröktől fehéren molyhos, ajakos virágú hajtás – ma is keresett. Teája epeelválasztást serkentő, idegnyugtató, szívműködést szabályozó. Mézzel ízesítve a krónikus légcsőhurutot gyógyítja. Gyógycukorkát is készítenek belőle.
Nagy termetű, a fészkes-virágúak családjába tartozó, kétéves gyom. Egyéves gyökerének főzete a népi gyógyászat szerint izzasztó, vizelethajtó, levelét égési sebekre kötik. A terméséből főzött teát egykor vérhas ellen javasolták. A vese- és epekőoldó teakeverékeknek ma is alkotórésze. Bőrbetegségek (ekcéma, sömör, fekély) kezelésére jó borogató-szer. A fejbőr korpásodását, a haj zsírosodását, hullását csökkenti, erősíti a hajhagymákat, ezért főzete és a belőle előállított olajos készítmény ma is ajánlott hajápoló.
Száraz legelők elterjedt, szúrós levelű és virágzatú gyomja. A petrezselyemre emlékeztető karógyökerének főzete vizelet- és epekőhajtó hatásáról ismert. Rokona a nálunk jóval ritkább kék iringó (E. planum). A leveléből készült teát régebben gyermekeknek szamárköhögés ellen adták.
A pillangós virágú növény gyógyhatását már a görögök is ismerték. Mélyre hatoló, erőteljes gyökérzete miatt Melius Juhász Péter XVI. században írt gyógyfüves könyvében „ekeakadály” néven említi. Értékes, külföldön is keresett drogja a vizelethajtó, vese-teakeverékek fontos alkotórésze. Különböző epebántalmak, köszvény, reumatikus fájdalmak, nehezen múló bőrbetegségek elleni teákhoz is használják.
Hangyasavat, hisztamint tartalmazó törékeny szőreinek bőrizgató tulajdonsága közismert. Régebben a növény friss hajtásával ütögették a reumásokat. Teáját évszázadok óta fogyasztják ízületi betegségek ellen. Erősítő, vizelethajtó vértisztító, tejelválasztást serkentő teakeverékek alkotórésze.