Cimke Archívum: tea
Orvosi pemetefű (Marrubium vulgare)

A légzőszervi megbetegedéseknek már az ókorban is ismert gyógyszere.
Tüdő- és májbetegségek ellen a rómaiak is használták. A kellemes illatú növény drogja – a sűrű szőröktől fehéren molyhos, ajakos virágú hajtás – ma is keresett. Teája epeelválasztást serkentő, idegnyugtató, szívműködést szabályozó.
Mézzel ízesítve a krónikus légcsőhurutot gyógyítja.
Gyógycukorkát is készítenek belőle.
Közönséges bojtorján (Arctium lappa)

Nagy termetű, a fészkes-virágúak családjába tartozó, kétéves gyom.
Egyéves gyökerének főzete a népi gyógyászat szerint izzasztó, vizelethajtó, levelét égési sebekre kötik.
A terméséből főzött teát egykor vérhas ellen javasolták. A vese- és epekőoldó teakeverékeknek ma is alkotórésze.
Bőrbetegségek (ekcéma, sömör, fekély) kezelésére jó borogató-szer. A fejbőr korpásodását, a haj zsírosodását, hullását csökkenti, erősíti a hajhagymákat, ezért főzete és a belőle előállított olajos készítmény ma is ajánlott hajápoló.
Mezei iringó (Eryngium campestre)
Tövises iglice (Ononis spinosa)
A pillangós virágú növény gyógyhatását már a görögök is ismerték.
Mélyre hatoló, erőteljes gyökérzete miatt Melius Juhász Péter XVI. században írt gyógyfüves könyvében „ekeakadály” néven említi.
Értékes, külföldön is keresett drogja a vizelethajtó, vese-teakeverékek fontos alkotórésze.
Különböző epebántalmak, köszvény, reumatikus fájdalmak, nehezen múló bőrbetegségek elleni teákhoz is használják.