Cimke Archívum: tea
Cserszömörce (Cotinus coggygria)
A Dunántúli-középhegység dolomitszikláinak ősszel lángvörösre színeződő bokra.
Gyógyhatása nemrég ismert. Cserzőanyaga mint összehúzószer, fogíny- és szájgyulladás ellen hatásos öblögető.
Teáját krónikus bélhurut, gyomor- és bél vérzés esetén is isszák.
Tavaszi kankalin (Primula veris)
A XVI-XVII. sz. gyógyfüves könyvei levelének, virágának igen különböző gyógyhatást tulajdonítottak.
Alkalmazták ideg- és szívgyengeség esetén, boros főzetét vesekő ellen. Bedörzsölőszer vagy ülőfürdő formájában csökkenti a reumatikus fájdalmakat.
Szaponint, illóolajat, cserzőanyagot tartalmazó gyökerének nyálkaoldó hatása a legfontosabb.
Az első világháború idején, amikor a trópusokkal folytatott kereskedelem szünetelt, az addig importált ipekakuána pótlására köhögés elleni teakeverékek, kanalas orvosságok alapanyaga lett.
Méhfű „mecseki tea” (Melittis grandiflora)
Mecsek vidéki nép különös előszeretettel issza meghűlés ellen, de mint élvezeti teát is, kellemes aromája miatt.
A kumarinillatú, glikozidot, cserzőanyagot tartalmazó hajtásából forrázott teát emésztő- és légzőszervi betegségeknél itassuk.
Gyermekeknek, öregeknek álmatlanság ellen is adható.
Vidrafű (Menyanthes trifoliata)
Zsombékosok hazánkban kiveszőben levő növény ritkasága.
Keserűanyagot, szaponint tartalmazó hármas levelei gyomorerősítő, étvágygerjesztő teát adnak. Régen lázcsillapító, a malária gyógyszere volt.
Emésztési panaszok gyógyítására, álmatlanság, idegesség ellen összeállított teakeverékekben ma is megtaláljuk.
Az iszákosság szenvedélyétől szabadulni kívánók számára is eredményes lehet a vidrafűből készült tea.
Kálmos (Acorus calamus)
Latin neve: Acorus calamus.
Délnyugat-Ázsiából származó, hazánkban egyre ritkábban előforduló növény. Nádasok növénye a folyók holtágaiban, a kontyvirágfélékhez tartozik.
Megdörzsölve illata a fahéjra emlékeztet. Szinte csillapíthatatlan éhségérzetet kiváltó hatását már a görögök is ismerték.
