Kategória: Útszélek, legelők, szántóföldek gyógynövényei
Mezei iringó (Eryngium campestre)
Nadragulya (Atropa belladonna)

Erősen mérgező! Latin neve is erre utal: a görög mitológiában Atroposz volt az egyik sorsistennő.
Legfőbb hatóanyaga az atropin, mely pupillatágító hatása miatt veszélyes szépítőszer volt a középkorban (belladonna = szép asszony), ma is nélkülözhetetlen a szemészetben.
Szeszes italok bódító hatását is fokozták vele. Mérgezési tünetei a dühöngő őrültek viselkedéséhez hasonlítanak. Hatóanyagait a gyógyszeripar ma is nagy mennyiségben használja görcsoldók, fájdalom-csillapítók előállításához.
Galócamérgezés ellen hatásos szer.
Nagy csalán (Urtica dioica)
Orvosi pemetefű (Marrubium vulgare)

A légzőszervi megbetegedéseknek már az ókorban is ismert gyógyszere.
Tüdő- és májbetegségek ellen a rómaiak is használták. A kellemes illatú növény drogja – a sűrű szőröktől fehéren molyhos, ajakos virágú hajtás – ma is keresett. Teája epeelválasztást serkentő, idegnyugtató, szívműködést szabályozó.
Mézzel ízesítve a krónikus légcsőhurutot gyógyítja.
Gyógycukorkát is készítenek belőle.
Orvosi somkóró (Melilotus officinalis)
Virágzáskor gyűjtött pillangós virágú hajtásának sokoldalú gyógyhatását már Dioszkoridész és Theophrasztosz ókori görög bölcsek is dicsérik.
Teáját emésztő- és légzőszervi betegségek gyógyítására javasolják. A népi gyógymód kenőcsként, borogatószerként enyhíti vele a migrénes fejfájást, a szülés utáni fájdalmakat. Visszérgyulladás, fekélyek, gennyes sebek gyógyítására, daganatok eloszlatására ma is használatos.
Napjainkban a gyógynövényszaküzletekben Coronator néven árusítják – szív- és keringési betegségekre – azt a növényi kivonatot, amelyben somkóró is szerepel.