Kategória: Útszélek, legelők, szántóföldek gyógynövényei

Orvosi szappanfű (Saponaria officinalis)

Drogjának hatóanyaga a szaponin.

Nyálkaoldó, köptető hatása miatt egykor fontos köhögés elleni szer volt.

Ma már erre a célra inkább a hasonló tulajdonságú, de kevésbé mérgező fátyolvirágot gyűjtik. A középkorban a vérbaj egyik keresett gyógyszere volt.

Bőrbetegségek, reuma, köszvény ellen is használták.

Papsajtmályva (Malva neglecta)

Az ókor és a középkor óta sok betegség orvoslására használják.

Drogja nyálkaanyagot tartalmaz. Teája éppúgy, mint rokonáé, az erdei mályváé (M. silvestris), csökkenti a köhögési ingert.

Gyomorfekély és bélhurut esetén is jó hatású. Torok-, mandula-, fogínygyulladás elleni öblögetőszer.

Borogatóként alkalmazva lágyítja a daganatokat, enyhíti a köszvényes fájdalmakat.

Vasfű (Verbena officinalis)

Plinius szerint az ókorban a rómaiak szent füve volt.

Elsősorban általános erősítőnek, a vérszegénység gyógyszerének tartották. Javasolták teáját ideges kimerültség esetén is, ami ezek szerint nemcsak a XX. század civilizációs betegsége.

A frissen összevágott növényt kendőbe csavarva, fejfájás ellen alkalmazták. Teakeverékekhez adagolva bizonyos gyomor-, máj- és epebetegségeknek ma is gyógyszere.

Vérehulló fecskefű (Chelidonium május)

A népi gyógyászatban már az ókor óta ismert. Narancssárga tej nedvét sárgaság ellen használták. A tudomány igazolta gyógyhatását.

Erősen mérgező drogját ma már kizárólag a gyógyszeripar dolgozza fel. Fájdalomcsillapító hatása a morfinéhoz hasonló, a mákfélék rokona.

Friss hajtásának nedve irtja a szemölcsöt.