Kategória: Útszélek, legelők, szántóföldek gyógynövényei
Orvosi szappanfű (Saponaria officinalis)
Drogjának hatóanyaga a szaponin.
Nyálkaoldó, köptető hatása miatt egykor fontos köhögés elleni szer volt.
Ma már erre a célra inkább a hasonló tulajdonságú, de kevésbé mérgező fátyolvirágot gyűjtik. A középkorban a vérbaj egyik keresett gyógyszere volt.
Bőrbetegségek, reuma, köszvény ellen is használták.
Papsajtmályva (Malva neglecta)
Az ókor és a középkor óta sok betegség orvoslására használják.
Drogja nyálkaanyagot tartalmaz. Teája éppúgy, mint rokonáé, az erdei mályváé (M. silvestris), csökkenti a köhögési ingert.
Gyomorfekély és bélhurut esetén is jó hatású. Torok-, mandula-, fogínygyulladás elleni öblögetőszer.
Borogatóként alkalmazva lágyítja a daganatokat, enyhíti a köszvényes fájdalmakat.
Vasfű (Verbena officinalis)
Plinius szerint az ókorban a rómaiak szent füve volt.
Elsősorban általános erősítőnek, a vérszegénység gyógyszerének tartották. Javasolták teáját ideges kimerültség esetén is, ami ezek szerint nemcsak a XX. század civilizációs betegsége.
A frissen összevágott növényt kendőbe csavarva, fejfájás ellen alkalmazták. Teakeverékekhez adagolva bizonyos gyomor-, máj- és epebetegségeknek ma is gyógyszere.
Vérehulló fecskefű (Chelidonium május)
A népi gyógyászatban már az ókor óta ismert. Narancssárga tej nedvét sárgaság ellen használták. A tudomány igazolta gyógyhatását.
Erősen mérgező drogját ma már kizárólag a gyógyszeripar dolgozza fel. Fájdalomcsillapító hatása a morfinéhoz hasonló, a mákfélék rokona.
Friss hajtásának nedve irtja a szemölcsöt.
