Gyógynövények gyógyhatása, alkalmazása
Vízpartok kúszó szárú, mérges növénye. Teáját egykor hideglelésre, vértisztítóként, hólyaghurut gyógyítására itták. Idegnyugtató, lázcsillapító hatásáért is népszerű volt. Rokona az Ausztráliában honos orvosi csucsor (S. laciniatum). Hazánkban is termeszthető növény, mely különböző hormongyógyszerek alapanyaga. A mellékvesekéreg hibás működésének gyógyítására, reumatikus, allergiás betegségek ellen (Hydrocortison, Prednisolon), anyagcsere-működés helyreállítására (Néróból) készül belőle orvosság.
Latin neve: Acorus calamus.
Délnyugat-Ázsiából származó, hazánkban egyre ritkábban előforduló növény. Nádasok növénye a folyók holtágaiban, a kontyvirágfélékhez tartozik.
Megdörzsölve illata a fahéjra emlékeztet. Szinte csillapíthatatlan éhségérzetet kiváltó hatását már a görögök is ismerték.
Latin neve: Symphytum officinale.
A népi gyógyászatban a csonttörés, -repedés, zúzódás borogatószere. Innen ered tudományos neve is (symphyos összenő).
Különböző gyulladásos megbetegedések, ízületi bántalmak, zsába ellen és külsőleg fagyási sérülések kezelésére javasolják.
Mocsárrétek, láprétek mérgező növénye. A tátogatok családjába tartozik. A népi gyógyászatban vízhajtó, hánytató, gilisztaűző. Hipochondria (képzelt betegség), hisztéria, elmezavar esetén is javasolták. Alkoholé kivonata szívizgató, epeműködést serkentő, hashajtó hatású. Mára már csak az állatgyógyászatban van jelentősége.
Árterek, nedves rétek magas termetű pillangós virágú növénye. Teája lázcsillapító hatású. A szénhidrát-anyagcserét serkenti. Csökkenti a vércukorszintet, így kiegészíti az inzulin hatását. A növény magja, hajtása a cukorbetegek részére ajánlott teakeverékek alkotórésze.