Kisezerjófű (Centaurium minus)

Kisezerjófű (Centaurium minus)

Keserűanyag-tartalma miatt Plinius – az ókorban élt római történetíró – a föld epéjének nevezte el. Latin nevét a görög mitológia egyik alakjáról kapta. Kheirón kentaur, mikor lábába nyilat lőttek, sebét e növény nedvével gyógyította. Sebek kezelésére, bőrbetegségek, ekcéma ellen ma is használják. Teája a hideglelés legrégibb népi gyógyszere. Keserűanyaga kedvezőleg hat a gyomor- és epeműködésre, étvágyjavító. A pajzsmirigyműködés zavaraikor, érelmeszesedés és magas vérnyomás esetén hatásos teakeverékekben szerepel.

Árnika (Arnica montana)

Árnika gyógynövény

Latin név: Arnica montana.

Régen csonttörés, zúzódásos sérülések csodaszerének tartották.

Borogatószerként alkalmazva erősen tágítja a hajszálereket, vérbőséget okoz a sérült testrészen, ami gyorsítja a gyógyulást.

Virágának, gyökerének alkoholos kivonata véraláfutások-, daganatok-, fagyási sérüléseknél jó bedörzsölőszer.

Todjon meg többet   🠞

Orvosi somkóró (Melilotus officinalis)

Virágzáskor gyűjtött pillangós virágú hajtásának sokoldalú gyógyhatását már Dioszkoridész és Theophrasztosz ókori görög bölcsek is dicsérik. Teáját emésztő- és légzőszervi betegségek gyógyítására javasolják. A népi gyógymód kenőcsként, borogatószerként enyhíti vele a migrénes fejfájást, a szülés utáni fájdalmakat. Visszérgyulladás, fekélyek, gennyes sebek gyógyítására, daganatok eloszlatására ma is használatos. Napjainkban a gyógynövényszaküzletekben Coronator néven árusítják – szív- és keringési betegségekre – azt a növényi kivonatot, amelyben somkóró is szerepel.

Libapimpó (Potentilla anserina)

Libapimpó (Potentilla anserina)

Árokpartok, nedves parlagok tömeges növénye. Magas csersavtartalma miatt összehúzószer, vérzéscsillapító. Korábban gyomor- és bélvérzés, ma vérhas, bélhurut, valamint menstruációs zavarok elleni teák alkotórésze. Epilepszia, ideges szívpanaszok gyógyítására is javasolják. Jó száj-és garatöblögető szer.

Orvosi szappanfű (Saponaria officinalis)

Drogjának hatóanyaga a szaponin. Nyálkaoldó, köptető hatása miatt egykor fontos köhögés elleni szer volt. Ma már erre a célra inkább a hasonló tulajdonságú, de kevésbé mérgező fátyolvirágot gyűjtik. A középkorban a vérbaj egyik keresett gyógyszere volt. Bőrbetegségek, reuma, köszvény ellen is használták.