Gyógynövények elterjedés szerint

Nadragulya (Atropa belladonna)

Szerző:
Nadragulya (Atropa belladonna)

Erősen mérgező! Latin neve is erre utal: a görög mitológiában Atroposz volt az egyik sorsistennő. Legfőbb hatóanyaga az atropin, mely pupillatágító hatása miatt veszélyes szépítőszer volt a középkorban (belladonna = szép asszony), ma is nélkülözhetetlen a szemészetben. Szeszes italok bódító hatását is fokozták vele. Mérgezési tünetei a dühöngő őrültek viselkedéséhez hasonlítanak. Hatóanyagait a gyógyszeripar ma is nagy mennyiségben használja görcsoldók, fájdalom-csillapítók előállításához. Galócamérgezés ellen hatásos szer.

Maszlag (Datura stramonium)

Szerző:
Maszlag (Datura stramonium)

Ázsiából került hozzánk a török időkben, mint a szemétdombok mérgező gyomja. Ettől kezdve Európában is felhasználták bódítószerek készítésére. Hatóanyaga a nadragulyáéhoz hasonló. A levelek gőzének belégzése asztmás rohamoknál megkönnyebbülést hoz. „Asztmaszivarok készülnek leveleiből. Egy trópusi Datura faj neve: a „sírok virága . Terméséből készült itallal hódították víziókkal terhes, mély álomba magukat a dél-amerikai indiánok, hogy az elhunyt rokonok szellemével találkozzanak.

Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare)

Szerző:
Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare)

Gyógyító hatását már a középkori frank császár Nagy Károly is ismerte. Virágzó hajtása szárítva kámforos illatú; jó molyűző. Bélférget hajt, és a galandféreg ellen is eredményes szer, de mérges, ezért fokozott óvatossággal kell alkalmazni. Régebben olaja, alkoholos kivonata reuma elleni bedörzsölő szer volt, fürdővízbe téve csökkentette az ízületi fájdalmakat. Régi magyar neve fájdalomfű.

Martilapu (Tussilago farfara)

Szerző:
Martilapu (Tussilago farfara)

Árokpartok, agyagos szakadékok („martok”) tömegesen nyíló, kora tavaszi virága. Az ókor összes nagy birodalmában ismerték már tüdő- és légúti megbetegedések ellen kifejtett jó hatását. Köhögés, rekedtség, asztma elleni teakeverékekben ma is használatos. Frissen szedett levele lüktető, gyulladt daganatokra jó borogató.

Közönséges aggófű (Senecio vulgaris)

Szerző:
Közönséges aggófű (Senecio vulgaris)

A kapás kultúrák elterjedt fészkes virágzatú gyomja. Belső vérzést, fájdalmat csillapító, görcsoldó hatását régen ismerik. Erős májmérget tartalmaz, ezért ma már csak gyári gyógyszerkészítményként, illetve külsőleg használható fel. Vérző foghús öblögetésére, ülőfürdőként aranyér gyógyítására ajánlható. A népi gyógyászat a friss növényt sebkötözésre is használta.