Kategória: Gyógynövények
Mezei iringó (Eryngium campestre)
Száraz legelők elterjedt, szúrós levelű és virágzatú gyomja.
A petrezselyemre emlékeztető karógyökerének főzete vizelet- és epekőhajtó hatásáról ismert.
Rokona a nálunk jóval ritkább kék iringó (E. planum). A leveléből készült teát régebben gyermekeknek szamárköhögés ellen adták.
Mezei szil (Ulmus campestris)
Kérge cser-, nyálka- és keserűanyagot tartalmaz.
Teája vizelethajtó, hasmenés elleni szer. Főzete, ülőfürdőként alkalmazva, az aranyeret gyógyítja.
Mezei zsurló (Equisetum arvense)
Nedves árokpartok elterjedt gyomja. Örvösen elágazó meddő hajtásai szolgáltatják a drogot, mely különösen sok kovasavat (70%), szaponint, szerves savakat tartalmaz. (A nép békarokkaként is emlegeti.)
Már az ókor óta, de napjainkban is használják köszvény és vesebajok ellen.
A vizelethajtó, vesetisztító, vesekőoldó teák fontos alkotórésze. Külsőleg bőrbetegségek, lábizzadás elleni fürdőkben van jelentősége.
Mirrhafű (Chenopodium ambrosioides)
A trópusi Amerikában őshonos. Csaknem az egész Földön elterjedt gyom.
Teája a népi gyógyászat szerint étvágyjavító, hisztériás rohamok, a vitustánc gyógyszere.
Erősen mérgező hatása miatt közvetlen felhasználása ma már háttérbe szorul. Illóolaj-tartalmú drogjából bélgiliszta-és fonálféreghajtó gyógyszer készül.
Molyűző (Ledum palustre)
Fehér virágai s a megszárított hajtása kellemetlen, bódító illatot árasztanak.
Mint a növény magyar nevéből is kiderül, elűzi a lakások kellemetlen rovarbetolakodóit (moly, tetű, poloska). Az észak-európai síkság, valamint a magas hegységek lápjain élő örökzöld cserje.
Teáját vagy szeszes kivonatát mézzel köhögés – különösen szamárköhögés – ellen fogyasztják.
Forrázata izzasztó hatású. Különböző bőr- és reumatikus betegségek gyógyszere.
