Kategória: Gyógynövények

Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

Nyálka-, kovasav-, szaponin, cserzőanyag-tartalmú szürkén foltos levelét gyűjtik.

A XVI századtól Közép-Európában a tüdőbaj gyógyszerének tartották. Légzőszervi megbetegedések — asztma, rekedtség, köhögés —  gyógyítására használatos teáknak ma is alkotórésze.

Torokgyulladáskor jó gargarizálószer.

Orvosi ziliz (Althea officinalis)

A mályvafélék rokona. Latin neve az ógörög althein – gyógyítani szóból ered. Valóban, gyógyító értéke már az ókor óta közismert. Sok nyálkaanyagot tartalmazó gyökere toroköblögető, hurutoldó teák alkotórésze.

Orvosi zsálya (Salvia officinalis)

A mediterrán tájak illatos növénye. A középkorban a legfontosabb univerzális gyógyszer hírében állt.

De mivel „halál ellen nincs orvosság a kertekben . . . annak is meg kell halni, akinek zsálya nő a kertjében” – tanította a salernói iskola (XII. század) latin nyelven versbe foglalt gyógyszertana.

Teája fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, izzadásgátló, jó öblögetőszer.

Őszi kikerics (Colchicum autumnale)

Magja, hagymagumója kolchicint tartalmaz, mely az emberi, állati szervezetbe jutva légzés- és szívbénulást okoz.

A kolchicin megállítja a sejtmagosztódást. Szövettenyészetekben megszünteti a rákos daganatok növekedését, de az embernél a hatásos mennyiség már halálos adag.

A leukémia (fehérvérűség) gyógyításában viszont értek már el vele sikereket. Alkoholos kivonatát régebben vizelethajtóként itták.

Őszi vérfű (Sanguisorba officinalis)

A nedves réteken él. A rózsafélék rokonságába tartozik, apró virágai fejecskeszerű virágzatba tömörülnek.

A népi gyógyászatban vérzéscsillapító hatása miatt gyomor-, bélvérzés, vérhas, hasmenés, fokozott havi vérzés esetén javasolták.