Kategória: Gyógynövények

Tavaszi hérics (Adonis vernalis)

Latin neve a görög mitológia legszebb férfiát idézi, aki tavasszal visszatér az alvilágból szerelmeséhez, Aphroditéhez. A kelet-európai sztyeppréteken tömeges növény teáját az orosz nép a szervezet folyadékcseréjének zavarából eredő „vízkórság” ellen fogyasztotta.

Erősen mérgező hatása miatt ma már kizárólag a gyógyszeripari dolgozza fel. A gyűszűvirágéhoz hasonló hatóanyaga a szívműködést serkentő orvosságok keresett nyersanyaga.

A belőle készült gyógyszerek előnye, hogy egyúttal jó vizelethajtók is, nem halmozódnak fel a szervezetben, s nincsenek káros mellékhatásaik.

Tavaszi kankalin (Primula veris)

A XVI-XVII. sz. gyógyfüves könyvei levelének, virágának igen különböző gyógyhatást tulajdonítottak.

Alkalmazták ideg- és szívgyengeség esetén, boros főzetét vesekő ellen. Bedörzsölőszer vagy ülőfürdő formájában csökkenti a reumatikus fájdalmakat.

Szaponint, illóolajat, cserzőanyagot tartalmazó gyökerének nyálkaoldó hatása a legfontosabb.

Az első világháború idején, amikor a trópusokkal folytatott kereskedelem szünetelt, az addig importált ipekakuána pótlására köhögés elleni teakeverékek, kanalas orvosságok alapanyaga lett.

Tölgy (Quercus fajok)

Csersavban gazdag levelét, kérgét, makktermését mint elsőrendű összehúzószert már az ókori görögök is alkalmazták.

Leveléből gyomorerősítő, vizelethajtó tea készül. Kérgének főzete hasmenés, vérhas, hólyag- és légcsőhurut ellen jó orvosság.

Nehezen gyógyuló sebek, kiütések, égési sérülések borogatószere. A megdarált, pörkölt makktermés főzetével egykor az angolkóros gyerekek próbálták gyógyítani.

Tövises iglice (Ononis spinosa)

A pillangós virágú növény gyógyhatását már a görögök is ismerték.

Mélyre hatoló, erőteljes gyökérzete miatt Melius Juhász Péter XVI. században írt gyógyfüves könyvében „ekeakadály” néven említi.

Értékes, külföldön is keresett drogja a vizelethajtó, vese-teakeverékek fontos alkotórésze.

Különböző epebántalmak, köszvény, reumatikus fájdalmak, nehezen múló bőrbetegségek elleni teákhoz is használják.

Vadrózsa (Rosa fajok)

Erdőszéleken, cserjésekben gyakoriak.

Áltermésüket, a csipkebogyót gyűjtik.

Kiváló vitaminforrás, jelentős C-vitamin-tartalma a citroménak tízszerese, de A-, B-, K- és P-vitamint, vasat, magnéziumot is tartalmaz.

Már az ókori hajósnépek is a skorbut gyógyszerének tartották.

Tea, szörp, bor, lekvár formájában fogyasztjuk. A kellemes ízű tea és szörp kedvelt üdítő, erősítő ital, a szervezet C-vitamin-szükségletét bőségesen fedezi.

A Viroma szörp magas vérnyomású, érelmeszesedésben szenvedő betegek gyógyitala. A Rosavit csipkebor étvágygerjesztő, erősítő. A csipkebogyó vese- és hólyagbántalmak esetén ajánlott teák alkotórésze.