Verbena officinalis

Plinius szerint az ókorban a rómaiak szent füve volt. Elsősorban általános erősítőnek, a vérszegénység gyógyszerének tartották. Javasolták teáját ideges kimerültség esetén is, ami ezek szerint nemcsak a XX. század civilizációs betegsége. A frissen összevágott növényt kendőbe csavarva, fejfájás ellen alkalmazták. Teakeverékekhez adagolva bizonyos gyomor-, máj- és epebetegségeknek ma is gyógyszere.