Gyógynövények gyógyhatása, alkalmazása
Tibetből származik. Kínában ötezer éve ismerik gyógyhatását. A középkorban sárgaság elleni szer. Máj- és epebetegségek gyógyítására ma is használják. Keserűanyagokat tartalmazó gyökerének hatóanyaga étvágygerjesztő teakeverékekben vagy gyári készítmény formájában hashajtó.
Magas hegyvidékeken tömegesen előforduló törpecserje. Hazánkban Sopron környékén gyakori. A leveléből főzött tea epe-, és hólyagbetegségek orvossága. Emeli a szervezet vércukorszintjét, így eredményesen használható cukorbetegségnél is. Termése vérhas, hasmenés, fogínygyulladás régtől ismert gyógyszere. A kellemes ízű áfonyabor jó fertőtlenítő. Vastagbélhurut, emésztési zavarok ellen fogyasztják. Az ízletes, vitamintartalmú áfonyadzsemet gyakran adják vadak sültjéhez is.
Virágának magjának főzete vese- és epebetegségre jó. Sebek vérzéscsillapítója Szárított virágait égési sebekre teszik. A szív- és ideggyengeség legrégibb orvossága. Fogínysorvadáskor jó öblögető. Nehezen gyógyuló bőrbetegségek esetén borogatószer.
Plinius szerint az ókorban a rómaiak szent füve volt. Elsősorban általános erősítőnek, a vérszegénység gyógyszerének tartották. Javasolták teáját ideges kimerültség esetén is, ami ezek szerint nemcsak a XX. század civilizációs betegsége. A frissen összevágott növényt kendőbe csavarva, fejfájás ellen alkalmazták. Teakeverékekhez adagolva bizonyos gyomor-, máj- és epebetegségeknek ma is gyógyszere.