Kategória: Vízpartok, mocsárrétek gyógynövényei
Csikorgófű (Gratiola officinalis)

Mocsárrétek, láprétek mérgező növénye. A tátogatok családjába tartozik.
A népi gyógyászatban vízhajtó, hánytató, gilisztaűző. Hipochondria (képzelt betegség), hisztéria, elmezavar esetén is javasolták. Alkoholé kivonata szívizgató, epeműködést serkentő, hashajtó hatású.
Mára már csak az állatgyógyászatban van jelentősége.
Ebszőlő (Solanum dulcamara)

Vízpartok kúszó szárú, mérges növénye.
Teáját egykor hideglelésre, vértisztítóként, hólyaghurut gyógyítására itták. Idegnyugtató, lázcsillapító hatásáért is népszerű volt.
Rokona az Ausztráliában honos orvosi csucsor (S. laciniatum). Hazánkban is termeszthető növény, mely különböző hormongyógyszerek alapanyaga.
A mellékvesekéreg hibás működésének gyógyítására, reumatikus, allergiás betegségek ellen (Hydrocortison, Prednisolon), anyagcsere-működés helyreállítására (Néróból) készül belőle orvosság.
Fehér fűz (Salix alba)

Latin neve: Salix alba.
A fűzfélék népes és változatos családjának a tagja, folyópartok, ártéri ligeterdők tömeges fája. Kérge sok szalicint tartalmaz, erre utal tudományos neve is.
Ez a faj kb. 5 m magasra nő, folyók, patakok, tavak mentének jellemző fája. Fiatal ágai sárgák, a vastagabbak zöld színűek, hosszú és keskeny lándzsás leveleinek fonákja fehéres.
Lecsüngő, gyakran földig hajló ágú változatát nevezik szomorúfűznek, díszfaként is ültetik.
Jó izzasztó, lázcsillapító szer. Ízületi bántalmak (köszvény, csúz, reuma), valamint hűléses megbetegedések ellen is használják. Csersavtartalma miatt hasmenésre, női szervek nyálkahártya gyulladására is jó.
Fehér zászpa (Veratrum album)

Az ókori görögök elmebaj elleni gyógyszert készítettek belőle. Egykor láz- és ideg-fájdalomcsillapító volt. Tüsszentőpor előállítására is használták.
Külsőleg mint tetűirtó szer volt jelentősége. Erősen mérgező hatása miatt ma már – közvetlenül használva – csak az állatgyógyászatban van némi szerepe. Vérnyomáscsökkentő alkaloidjait a gyógyszeripar dolgozza fel.