Csikorgófű (Gratiola officinalis)



Csikorgófű (Gratiola officinalis)

Mocsárrétek, láprétek mérgező növénye. A tátogatok családjába tartozik.

A népi gyógyászatban vízhajtó, hánytató, gilisztaűző. Hipochondria (képzelt betegség), hisztéria, elmezavar esetén is javasolták. Alkoholé kivonata szívizgató, epeműködést serkentő, hashajtó hatású.

Mára már csak az állatgyógyászatban van jelentősége.

Kapcsolódó gyógynövények

  • Macskagyökér (Valeriana officinalis) A legrégebben ismert gyógynövények egyike. A gyökérdrog kellemetlen szagú hatóanyaga - a valériánsav - a kandúr macskákat izgalomba hozza. Ideges szív- és gyomorpanaszok elleni […]
  • Mirrhafű (Chenopodium ambrosioides) A trópusi Amerikában őshonos. Csaknem az egész Földön elterjedt gyom. Teája a népi gyógyászat szerint étvágyjavító, hisztériás rohamok, a vitustánc gyógyszere. Erősen mérgező hatása […]
  • Kutyabenge (Frangula alnus) Láperdőkben, folyóparti ligeterdőkben gyakori cserje. Kellemetlen szagú kérge keresett drog. Frissen azonban mérgezést okozhat, csak egy esztendei szárítás után lehet […]
  • Mentafajok (Mentha piperita, M. spicata var. crispa) Mindkettőt termesztik. Az előbbi fajt két vadon élő keresztezésével nemesítették ki, utóbbi hazánkban is előfordul. A levelek főzete gyomor- és bélgörcs ellen javasolható. Megszünteti a […]
  • Szagos müge (Galium odoratum) Üde talajú erdeinkben tömeges. Kumarint tartalmaz. Megszárítva kellemes illatú. Az egykor divatos tavaszi vértisztító kúrákhoz használatos „májusi teák egyik alapanyaga volt. […]