Mirrhafű (Chenopodium ambrosioides)

A trópusi Amerikában őshonos. Csaknem az egész Földön elterjedt gyom. Teája a népi gyógyászat szerint étvágyjavító, hisztériás rohamok, a vitustánc gyógyszere. Erősen mérgező hatása miatt közvetlen felhasználása ma már háttérbe szorul. Illóolaj-tartalmú drogjából bélgiliszta-és fonálféreghajtó gyógyszer készül.

Csikorgófű (Gratiola officinalis)

Csikorgófű (Gratiola officinalis)

Mocsárrétek, láprétek mérgező növénye. A tátogatok családjába tartozik. A népi gyógyászatban vízhajtó, hánytató, gilisztaűző. Hipochondria (képzelt betegség), hisztéria, elmezavar esetén is javasolták. Alkoholé kivonata szívizgató, epeműködést serkentő, hashajtó hatású. Mára már csak az állatgyógyászatban van jelentősége.

Macskagyökér (Valeriana officinalis)

Macskagyökér (Valeriana officinalis)

A legrégebben ismert gyógynövények egyike. A gyökérdrog kellemetlen szagú hatóanyaga – a valériánsav – a kandúr macskákat izgalomba hozza. Ideges szív- és gyomorpanaszok elleni teakeverékekhez adják. A kimerültségből, szellemi túlterheltségből eredő álmatlanság gyógyszere. Régebben használták szeszes, éteres kivonatát is. Ma már inkább csak a belőle készült, mellékhatásoktól mentes enyhe idegcsillapító, görcsoldó, altató gyógyszerek (Valeriana, Medivaler, Legatin) kerülnek forgalomba. A szintén undorító illatú bűzaszattal (Ferula assa-foetida) kevert teáját régen hisztéria ellen ajánlották.