Cimke Archívum: étvágyjavító
Ánizs (Pimpinella anisum)
Az ánizs latin neve: Pimpinella anisum.
A Földközi-tenger partvidékén honos, termésének illóolaja ízesítő.
Szélhajtó teához keverve különösen csecsemőknek adják. Étvágyjavító, emésztést serkentő teák alkotórésze. Teája és az ánizsolaj szeszes oldata jó köptető.
Mirrhafű (Chenopodium ambrosioides)
A trópusi Amerikában őshonos. Csaknem az egész Földön elterjedt gyom.
Teája a népi gyógyászat szerint étvágyjavító, hisztériás rohamok, a vitustánc gyógyszere.
Erősen mérgező hatása miatt közvetlen felhasználása ma már háttérbe szorul. Illóolaj-tartalmú drogjából bélgiliszta-és fonálféreghajtó gyógyszer készül.
Angyalgyökér (Angelica archangelica)
Magas hegyvidéki patakpartok nagy termetű, ernyős virágú növénye. Régi hit szerint angyal (angelus) hirdette gyógyhatását.
Illóolajat, angelicasavat tartalmazó gyöktörzsét tea vagy alkoholos kivonat formájában használják fel.
Vizelet- és szélhajtó hatású. Elősegíti az emésztést, étvágyjavító. Külsőleg fürdővízbe áztatva enyhíti az izomfájdalmakat, gyógyítja a köszvényt és a reumát.
Teáját idegkimerültség, álmatlanság esetén is eredménnyel használhatjuk.
Közönséges boróka (Juniperus communis)
Már az ókorban is ismert gyógynövény.
A pusztító pestisjárványok idején ágait hatalmas máglyákban égették, füstjétől remélve védelmet a fertőzés ellen. A legrégibb ismert magyar orvosi recept (a XV. századból) borókamagot tanácsol tüdőbetegség ellen.
Húsos magjának vizelethajtó, gyomorerősítő, étvágyjavító hatása ma is elismert. Vérszegénység és ízületi bántalmak elleni teakeverékekben is szerepel.
A borókaolaj légúti és tüdőbetegségek esetén jó inhalálószer.
Kálmos (Acorus calamus)
Latin neve: Acorus calamus.
Délnyugat-Ázsiából származó, hazánkban egyre ritkábban előforduló növény. Nádasok növénye a folyók holtágaiban, a kontyvirágfélékhez tartozik.
Megdörzsölve illata a fahéjra emlékeztet. Szinte csillapíthatatlan éhségérzetet kiváltó hatását már a görögök is ismerték.
