Kis télizöld (Vinca minor)

Kis télizöld (Vinca minor)

Latin neve: Vinca minor. Népies neve: télizöld meténg, kis meténg.

Középhegységi gyertyános-tölgyeseink jellemző örökzöld lombú évelő növénye, mely a meténgfélék családjába tartozik. A Kis télizöld részben kúszó szárainak töve elfásodik, ágai arasznyira felemelkednek, fénylő sötétzöld levelei átellenesen állnak. Virágait a levelek hónaljában áprilisban, májusban hozza. Termése tüsző.

Főzetét a népgyógyászat mint vizelet-hajtót, légúti és emésztőszervi panaszok orvosságát alkalmazza.

A gyógyszeripar vérnyomáscsökkentőt készít belőle (Dopegyt), melynek előnye, hogy tartós szedés esetén sincsenek kellemetlen –    levertséget előidéző – mellékhatásai.

Todjon meg többet   🠞

Közönséges boróka (Juniperus communis)

Közönséges boróka (Juniperus communis)

Már az ókorban is ismert gyógynövény. A pusztító pestisjárványok idején ágait hatalmas máglyákban égették, füstjétől remélve védelmet a fertőzés ellen. A legrégibb ismert magyar orvosi recept (a XV. századból) borókamagot tanácsol tüdőbetegség ellen. Húsos magjának vizelethajtó, gyomorerősítő, étvágyjavító hatása ma is elismert. Vérszegénység és ízületi bántalmak elleni teakeverékekben is szerepel. A borókaolaj légúti és tüdőbetegségek esetén jó inhalálószer.

Martilapu (Tussilago farfara)

Martilapu (Tussilago farfara)

Árokpartok, agyagos szakadékok („martok”) tömegesen nyíló, kora tavaszi virága. Az ókor összes nagy birodalmában ismerték már tüdő- és légúti megbetegedések ellen kifejtett jó hatását. Köhögés, rekedtség, asztma elleni teakeverékekben ma is használatos. Frissen szedett levele lüktető, gyulladt daganatokra jó borogató.