Kígyófa (Rauwolfia serpentina)

Kígyófa (Rauwolfia serpentina)

Indiában honos kúszó cserje. A hindu orvosok ősi gyógyszere. Álmatlanság, kolera, kígyóméreg ellen használták. Gyökere több mint negyven alkaloidot tartalmaz, legfontosabb köztük a reserpin. Belőle állítják elő az 1940-es évek óta korunk egyik legkeresettebb gyógyszerét, a vérnyomás-csökkentő és a központi idegrendszerre nyugtató hatású Rausedylt. Hasonló gyógyhatású Rauwolfia fajok Afrika és Amerika trópusain is élnek.

Kis télizöld (Vinca minor)

Kis télizöld (Vinca minor)

Latin neve: Vinca minor. Népies neve: télizöld meténg, kis meténg.

Középhegységi gyertyános-tölgyeseink jellemző örökzöld lombú évelő növénye, mely a meténgfélék családjába tartozik. A Kis télizöld részben kúszó szárainak töve elfásodik, ágai arasznyira felemelkednek, fénylő sötétzöld levelei átellenesen állnak. Virágait a levelek hónaljában áprilisban, májusban hozza. Termése tüsző.

Főzetét a népgyógyászat mint vizelet-hajtót, légúti és emésztőszervi panaszok orvosságát alkalmazza.

A gyógyszeripar vérnyomáscsökkentőt készít belőle (Dopegyt), melynek előnye, hogy tartós szedés esetén sincsenek kellemetlen –    levertséget előidéző – mellékhatásai.

Todjon meg többet   🠞

Homoktövis (Hyppophäe rhamnoides)

Homoktövis gyógynövény

Latin neve: Hyppophäe rhamnoides

Az ezüstfafélékhez tartozó tövises cserje meghonosodott nálunk a folyóárterek hordalék-talaján.

Szélporzású kétlaki növény, levele lándzsás, épszélű, kissé az olaj fűzére emlékeztet. Áprilisban virágzik, a virágok aprók, sárgás színűek.

Apró bogyó termése nálunk fajtától függően júliusban, augusztusban, illetve szeptemberben érik. A bogyók a vesszőkön sűrűn, tömören állnak.

Todjon meg többet   🠞

Saláta boglárka (Ficaria verna)

Nedvesebb talajú erdők kora tavaszi virága. A leveléből főzött tea vértisztító, vérnyomáscsökkentő, a veseműködést serkentő hatású. Ülőfürdőként alkalmazva az aranyeres bántalmak gyógyítására is felhasználják.

Fekete bodza (Sambucus nigra)

Fekete bodza gyógynövény

Nitrogénben gazdag erdőtalajokon gyakori. Az ókortól kezdve mint általános hatású gyógynövényt ismerték. Virága, termése illóolajat, csersavat, gyantát, nyálkát, levele, kérge glikozidot tartalmaz. Teája megfázáskor jó izzasztó, köptetőszer. Mandula-, illetve torokgyulladás ellen régen tejjel leforrázva ajánlották. A görcsszerű fejfájást gyümölcsének főzetével orvosolták. Virágzatát a légúti megbetegedéseket gyógyító teákon kívül a vérnyomáscsökkentő, nyugtató, hashajtó, veseműködést szabályozó gyógyteák készítésére is felhasználják.