Gyógynövények gyógyhatása, alkalmazása
Latin neve: Thymus vulgaris.
Hozzávetőlegesen fél méterre megnövő, bokor szerű félcserje. A kerti kakukkfű az ajakosvirágúak családjába tartozik, virágai a szárak csúcsán helyezkednek el, rózsaszínűek vagy vörösek, májustól júliusig nyílnak. Alsó, fél centiméter átmérőjű szárrészei elfásodnak.
A kerti kakukkfű levelei átellenesek, különböző formájúak. Kellemes illatú, kedvelt fűszernövény.
Gyógyhatása a nálunk vadon élő fajokéhoz pl. táblánk kopaszodó kakukkfűiéhez hasonló.
Latin neve: Hyppophäe rhamnoides
Az ezüstfafélékhez tartozó tövises cserje meghonosodott nálunk a folyóárterek hordalék-talaján.
Szélporzású kétlaki növény, levele lándzsás, épszélű, kissé az olaj fűzére emlékeztet. Áprilisban virágzik, a virágok aprók, sárgás színűek.
Apró bogyó termése nálunk fajtától függően júliusban, augusztusban, illetve szeptemberben érik. A bogyók a vesszőkön sűrűn, tömören állnak.
Latin neve: Rubus caesius.
Közeli rokona a málnának. A szederfajok gyümölcse kék, sötétkék és majdnem fekete lehet.
Nyirkosabb erdőkben, ártereken elterjedt szúrós, tüskés cserje. Egyik legrégebben használt gyógynövényünk.
Levele, gyökere az ókor óta keresett drog. Felhasználása az évszázadok alatt sokat változott.
Tejnedvét a görögök szembetegségek gyógyítására, szeplők, májfoltok kezelésére használták. Később mint nyugtató- és altatószert becsülték sokra.
Ma is közismert, az egész országban elterjedt, helyenként tömegesen termő növényünk. A fészkesvirágzatúak családjába tartozik. Tőrózsát képező leveleinek széle bemetszett.
A felnyúló szár belül üreges, tejszerű, fehér anyagot tartalmaz. A sárga virágzat a szár csúcsán egész évben nyílik.