Gyógynövények gyógyhatása, alkalmazása
Mexikóban honos kúszónövény. Gumója gyantát, glikozidot, zsírsavat tartalmaz. A napon, esetleg forró hamuban szárított gumó vagy a belőle nyert gyanta kéri drogként forgalomba. Szeszes kivonata a vékonybélre ható ért hashajtó. A XVII. századtól Európában is ismert.
A C. tiglium a kutyatejfélék rokonságába tartozó alacsony fa. Hazája India. A magjából préselt olaj igen erős hashajtó. Túladagolása könnyen halált okozhat. Európában először a X. század arab orvosai alkalmazták. A C. eluteria dél-amerikai cserje. Drogja, a kaszkarilla-gyökérkéreg serkenti az emésztést, étvágygerjesztő és likőrök ízesítő anyaga.
Párosan szárnyasan összetett levelű, hüvelytermésű cserjék. Legjelentősebb közülük a Kisázsiában, Kelet-Indiában honos C. angusti fólia. Levelének, termésének („anyalevél”) hashajtó hatását az arab orvosok már a IX-X. században ismerték. Nagyobb adagban kellemetlen mellékhatásként hascsikarást okoz.
Tibetből származik. Kínában ötezer éve ismerik gyógyhatását. A középkorban sárgaság elleni szer. Máj- és epebetegségek gyógyítására ma is használják. Keserűanyagokat tartalmazó gyökerének hatóanyaga étvágygerjesztő teakeverékekben vagy gyári készítmény formájában hashajtó.
Az ánizs latin neve: Pimpinella anisum.
A Földközi-tenger partvidékén honos, termésének illóolaja ízesítő.
Szélhajtó teához keverve különösen csecsemőknek adják. Étvágyjavító, emésztést serkentő teák alkotórésze. Teája és az ánizsolaj szeszes oldata jó köptető.