Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)

Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)

A népi gyógyászat egyik leggyakrabban alkalmazott növénye — a nagy útifűvel (P. major) együtt — a tüdőbaj elleni teák fő alkotórésze volt. Belső vérzések (vérvizelés, vérhányás) esetén is javasolták. Külsőleg a friss levelek makacs sebekre, gyulladásos daganatokra kötve fejtenek ki jótékony hatást. Nyálkaoldó, köhögéscsillapító tulajdonsága miatt ma is használják a köhögés elleni teákban. Magjának főzete gyermekeknek enyhe hashajtó. Alkoholos kivonata szúnyogcsípés ellen jó bedörzsölőszer.

Gyermekláncfű (Taraxacum officinale)

Gyermekláncfű gyógynövény

Levele, gyökere az ókor óta keresett drog. Felhasználása az évszázadok alatt sokat változott.

Tejnedvét a görögök szembetegségek gyógyítására, szeplők, májfoltok kezelésére használták. Később mint nyugtató- és altatószert becsülték sokra.

Ma is közismert, az egész országban elterjedt, helyenként tömegesen termő növényünk. A fészkesvirágzatúak családjába tartozik. Tőrózsát képező leveleinek széle bemetszett.

A felnyúló szár belül üreges, tejszerű, fehér anyagot tartalmaz. A sárga virágzat a szár csúcsán egész évben nyílik.

Todjon meg többet   🠞