Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)

A népi gyógyászat egyik leggyakrabban alkalmazott növénye — a nagy útifűvel (P. major) együtt — a tüdőbaj elleni teák fő alkotórésze volt.

Belső vérzések (vérvizelés, vérhányás) esetén is javasolták. Külsőleg a friss levelek makacs sebekre, gyulladásos daganatokra kötve fejtenek ki jótékony hatást. Nyálkaoldó, köhögéscsillapító tulajdonsága miatt ma is használják a köhögés elleni teákban.

Magjának főzete gyermekeknek enyhe hashajtó. Alkoholos kivonata szúnyogcsípés ellen jó bedörzsölőszer.

Kapcsolódó gyógynövények

  • Ördögharaptafű (Succisa pratensis) Halványkék virágai a fészkes virágzatra emlékeztető fejecskébe tömörülnek. Hajtásának főzete köhögéscsillapító, vértisztító. Eredményesen használják asztma, légcsőhurut, belső vérzések […]
  • Tavaszi kankalin (Primula veris) A XVI-XVII. sz. gyógyfüves könyvei levelének, virágának igen különböző gyógyhatást tulajdonítottak. Alkalmazták ideg- és szívgyengeség esetén, boros főzetét vesekő ellen. Bedörzsölőszer […]
  • Fehér üröm (Artemisia absinthium) Latin neve: Artemisia absinthium. Fészkesvirágzatú évelő növény. Tőlevélrózsája háromszorosan szárnyalt levelekből áll, rövid meddő szárai és fehéres, mintegy másfél méteres virágzó […]
  • Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis) Nyálka-, kovasav-, szaponin, cserzőanyag-tartalmú szürkén foltos levelét gyűjtik. A XVI századtól Közép-Európában a tüdőbaj gyógyszerének tartották. Légzőszervi megbetegedések — asztma, […]
  • Orvosi szappanfű (Saponaria officinalis) Drogjának hatóanyaga a szaponin. Nyálkaoldó, köptető hatása miatt egykor fontos köhögés elleni szer volt. Ma már erre a célra inkább a hasonló tulajdonságú, de kevésbé mérgező […]