Citromfű (Melissa officinalis)

Citromfű gyógynövény

Latin neve: Melissa officinalis.

A Földközi-tenger partvidékén honos, Dél-Európából származó ajakosvirágú növény, nálunk termesztik. Évelő, egy méteres szárhosszúságot is elérhető növény. Szára négyzetes, 1-3 cm-es levelei átellenesen állnak, tojásdad alakúak, fűrészes szélűek. Júniustól augusztusig virágzik. A sárga bimbók a felső levelek hónaljában jelennek meg, a kinyílt virágok fehérek, esetleg sárgás, vagy ibolyás árnyalattal. Kellemes, a citroméra emlékeztető illatát a szárítást követő tárolás folyamán elveszti.

Virágzáskor citromillatot áraszt. Levele illóolajon kívül nyálkát, szaponint tartalmaz.

Drogjának a középkor svájci vegyészorvosa, Paracelsus asszonyifjító hatást tulajdonított. A XVIII-XIX. században belőle készült a „karmelitaszesz”, amely csodatevő gyógyszer hírében állt.

Az ideg- és emésztőrendszerre gyakorolt kedvező hatását ma is dicsérik. Teája jó nyugtató, megszünteti az ideges eredetű fejfájást.

Todjon meg többet   🠞

Beléndek (Hyoscyamus niger)

Beléndek gyógynövény

Latin neve:    Hyoscyamus niger.

Mérgező alkaloidokat tartalmazó gyom.

Évezredek óta bódító és mérgező italok, boszorkánykenőcsök fontos kelléke. (Shakespeare szerint Hamlet apját is ezzel mérgezték meg.)

A növény magjának füstjét az ókori Babilonban a kuruzslók fogfájás ellen javasolták.

A középkor orvosai a műtéteknél mákkal keverve altatószerként használták. Kivonatából ma fájdalomcsillapítók, nyugtatók, köhögési rohamokat szüntető gyógyszerek, reuma elleni bedörzsölő kenőcsök készülnek.

Todjon meg többet   🠞

Erdeifenyő (Pinus silvestris)

Erdei fenyő gyógynövény

Fiatal hajtásaiból régen krónikus hörghurut ellen készült tea. Apróra tört tobozának főzetét vizelethajtóként itták. Fürdővízbe öntött alkoholos kivonatával a reumát és egyes bőrbetegségeket gyógyították. A fájából lepárlással nyert terpentinolaj hátfájás elleni bedörzsölőszerek, sebfertőtlenítő kenőcsök, porok előállítására alkalmas.

Gyöngyvirág (Convallaria majalis)

Gyöngyvirág gyógynövény

Latin neve: Convallaria majalis.

Virága a májusi erdők dísze.

Gyöktörzse, levele, de a virág is erősen mérgező vegyületeket – szívre ható glikozidot, szaponint – tartalmaz.

A középkor orvosai fejfájás ellen, szédüléskor, ájuláskor javasolták. Bőrápoló kenőcsök készültek kivonatából.

Todjon meg többet   🠞

Tavaszi kankalin (Primula veris)

A XVI-XVII. sz. gyógyfüves könyvei levelének, virágának igen különböző gyógyhatást tulajdonítottak. Alkalmazták ideg- és szívgyengeség esetén, boros főzetét vesekő ellen. Bedörzsölőszer vagy ülőfürdő formájában csökkenti a reumatikus fájdalmakat. Szaponint, illóolajat, cserzőanyagot tartalmazó gyökerének nyálkaoldó hatása a legfontosabb. Az első világháború idején, amikor a trópusokkal folytatott kereskedelem szünetelt, az addig importált ipekakuána pótlására köhögés elleni teakeverékek, kanalas orvosságok alapanyaga lett.