Cimke Archívum: asztma
Szenegagyökér (Polygala senega)
Észak-Amerika erdőségeinek lágy szárú, évelő növénye.
Gyökérdrogjának legfontosabb hatóanyagai szaponin vegyületek.
Hazájában csörgőkígyógyökérnek is nevezik, mivel a bennszülött indiánok szerint a kígyómarás jó ellenszere. A század elején Európában – mint kiváló köptetőszer – a hörghurut, az asztma, a szamárköhögés közkedvelt gyógyszere.
Gyomorpanaszokat okozó mellékhatása miatt használata újabban háttérbe szorul.
Magas aranyvessző (Solidago gigantea)
Rokona, a közönséges aranyvessző (S. virga aurea) Magyarországon vadon is él.
Egyik régi magyar neve, „istápfű” arra utal, hogy betegek istápolására, azaz gyógyítására évszázadok óta használják.
Gyökere inulint, cser- és keserűanyagot, hajtása főleg szaponint, illóolajat tartalmaz. Teája idült vese- és ízületi gyulladás gyógyszere. Torokgyulladás ellen jó öblögető. Régen szamárköhögés, asztma ellen itták.
Borogatóvizével gyógyítják az ekcémás bőrfelületet és a nehezen: gyógyuló sebeket.
Beléndek (Hyoscyamus niger)
Latin neve: Hyoscyamus niger.
Mérgező alkaloidokat tartalmazó gyom.
Évezredek óta bódító és mérgező italok, boszorkánykenőcsök fontos kelléke. (Shakespeare szerint Hamlet apját is ezzel mérgezték meg.)
A növény magjának füstjét az ókori Babilonban a kuruzslók fogfájás ellen javasolták.
A középkor orvosai a műtéteknél mákkal keverve altatószerként használták. Kivonatából ma fájdalomcsillapítók, nyugtatók, köhögési rohamokat szüntető gyógyszerek, reuma elleni bedörzsölő kenőcsök készülnek.
Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis)
Nyálka-, kovasav-, szaponin, cserzőanyag-tartalmú szürkén foltos levelét gyűjtik.
A XVI századtól Közép-Európában a tüdőbaj gyógyszerének tartották. Légzőszervi megbetegedések — asztma, rekedtség, köhögés — gyógyítására használatos teáknak ma is alkotórésze.
Torokgyulladáskor jó gargarizálószer.
Kapotnyak (Asarum europaeum)
Először Linné – a XVIII. század svéd természettudósa – javasolta a trópusi tájakról nehezen beszerezhető ipekakuána helyett köhögés ellen.
Ma az Asaropect köhögés, asztma elleni gyógyszer alapanyaga. A középkorban gyökér- és hajtásdrogját vízhajtónak, fejfájás ellen, reuma gyógyítására és hánytatásra használták.
Alkalmazása azonban súlyos következményekkel is járt, vesegyulladást, sőt halált is okozott. Ezért ma már kizárólag gyógyszergyári készítmények alapanyaga.
