Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

Nyálka-, kovasav-, szaponin, cserzőanyag-tartalmú szürkén foltos levelét gyűjtik.

A XVI századtól Közép-Európában a tüdőbaj gyógyszerének tartották. Légzőszervi megbetegedések — asztma, rekedtség, köhögés —  gyógyítására használatos teáknak ma is alkotórésze.

Torokgyulladáskor jó gargarizálószer.

Kapcsolódó gyógynövények

  • Papsajtmályva (Malva neglecta) Az ókor és a középkor óta sok betegség orvoslására használják. Drogja nyálkaanyagot tartalmaz. Teája éppúgy, mint rokonáé, az erdei mályváé (M. silvestris), csökkenti a köhögési […]
  • Martilapu (Tussilago farfara) Árokpartok, agyagos szakadékok („martok”) tömegesen nyíló, kora tavaszi virága. Az ókor összes nagy birodalmában ismerték már tüdő- és légúti megbetegedések ellen kifejtett jó […]
  • Tavaszi kankalin (Primula veris) A XVI-XVII. sz. gyógyfüves könyvei levelének, virágának igen különböző gyógyhatást tulajdonítottak. Alkalmazták ideg- és szívgyengeség esetén, boros főzetét vesekő ellen. Bedörzsölőszer […]
  • Magas aranyvessző (Solidago gigantea) Rokona, a közönséges aranyvessző (S. virga aurea) Magyarországon vadon is él. Egyik régi magyar neve, „istápfű” arra utal, hogy betegek istápolására, azaz gyógyítására évszázadok óta […]
  • Zamatos turbolya (Anthryscus cerefolium) Kellemes, fűszeres illatú egyéves növény. Gyógyhatását régen különösen nagyra becsülték. Tüdőbaj ellen, szülés utáni fájdalmak csökkentésére javasolták. A szülő asszonyoknak […]