Cimke Archívum: szaponin
Szárcsagyökér (Smilax officinale)
Közép-Amerikában honos örökzöld, kúszó cserje.
Szaponin-glikozidokat tartalmazó gyökerét a gyógyszeripar szteránvázas vegyületek előállítására használja.
Ősi vértisztító szer. Vérbaj, reuma, bőrbetegségek elleni gyógyszerek alapanyaga.
Dioszkorea (Dioscorea hispida)

A nemzetség fajainak többsége trópuson él, néhány a Földközi-tenger partvidékén, egy – a pirító-gyökér (Tamus communis) – pedig a mérsékelt övben, így Magyarországon is előfordul.
A trópusi fajok közül jó néhány mérgező alkaloidot – szaponinokat – tartalmaz.
A gyógyászatban rendkívül fontos szteroidhormonok szintetikus előállítását mindeddig nem sikerült megoldani.
Leggazdaságosabban a Dioscorea fajok szteroid-szaponin vegyülete (diós genin) használható fel az ilyen gyógyszerek alapanyagául.
Szenegagyökér (Polygala senega)
Észak-Amerika erdőségeinek lágy szárú, évelő növénye.
Gyökérdrogjának legfontosabb hatóanyagai szaponin vegyületek.
Hazájában csörgőkígyógyökérnek is nevezik, mivel a bennszülött indiánok szerint a kígyómarás jó ellenszere. A század elején Európában – mint kiváló köptetőszer – a hörghurut, az asztma, a szamárköhögés közkedvelt gyógyszere.
Gyomorpanaszokat okozó mellékhatása miatt használata újabban háttérbe szorul.
Magas aranyvessző (Solidago gigantea)

Rokona, a közönséges aranyvessző (S. virga aurea) Magyarországon vadon is él.
Egyik régi magyar neve, „istápfű” arra utal, hogy betegek istápolására, azaz gyógyítására évszázadok óta használják.
Gyökere inulint, cser- és keserűanyagot, hajtása főleg szaponint, illóolajat tartalmaz. Teája idült vese- és ízületi gyulladás gyógyszere. Torokgyulladás ellen jó öblögető. Régen szamárköhögés, asztma ellen itták.
Borogatóvizével gyógyítják az ekcémás bőrfelületet és a nehezen: gyógyuló sebeket.
Citromfű (Melissa officinalis)

Latin neve: Melissa officinalis.
A Földközi-tenger partvidékén honos, Dél-Európából származó ajakosvirágú növény, nálunk termesztik. Évelő, egy méteres szárhosszúságot is elérhető növény. Szára négyzetes, 1-3 cm-es levelei átellenesen állnak, tojásdad alakúak, fűrészes szélűek. Júniustól augusztusig virágzik. A sárga bimbók a felső levelek hónaljában jelennek meg, a kinyílt virágok fehérek, esetleg sárgás, vagy ibolyás árnyalattal. Kellemes, a citroméra emlékeztető illatát a szárítást követő tárolás folyamán elveszti.
Virágzáskor citromillatot áraszt. Levele illóolajon kívül nyálkát, szaponint tartalmaz.
Drogjának a középkor svájci vegyészorvosa, Paracelsus asszonyifjító hatást tulajdonított. A XVIII-XIX. században belőle készült a „karmelitaszesz”, amely csodatevő gyógyszer hírében állt.
Az ideg- és emésztőrendszerre gyakorolt kedvező hatását ma is dicsérik. Teája jó nyugtató, megszünteti az ideges eredetű fejfájást.