Gyógynövények gyógyhatása, alkalmazása
Latin neve: Thymus vulgaris.
Hozzávetőlegesen fél méterre megnövő, bokor szerű félcserje. A kerti kakukkfű az ajakosvirágúak családjába tartozik, virágai a szárak csúcsán helyezkednek el, rózsaszínűek vagy vörösek, májustól júliusig nyílnak. Alsó, fél centiméter átmérőjű szárrészei elfásodnak.
A kerti kakukkfű levelei átellenesek, különböző formájúak. Kellemes illatú, kedvelt fűszernövény.
Gyógyhatása a nálunk vadon élő fajokéhoz pl. táblánk kopaszodó kakukkfűiéhez hasonló.
Latin neve: Gypsophila paniculata.
Magyar neve: szappangyökér, fátyolvirág.
Szaponin-tartalmú gyökeréből köptető orvosság készül. Erősen habzó főzetével lúgos kémhatású szerekre érzékeny finom selymeket mosnak.
Gyógyászati célra nyálkát, cserzőanyagot, szaponint, illóolajat tartalmazó hajtását, ajakos virágját gyűjtik. Mint összehúzó- és köptetőszer hatásos. Virágának főzetét köhögés, légcsőhurut ellen isszák. Álmatlanság, emésztési zavarok, gyomorsavtúltengés gyógyítására, izzadás, vérszegénység ellen javasolt teák készítésére is alkalmas. Tömény főzetét női bajoknál vérzés csökkentésére a népi gyógyászatban régóta használják.
Nyálka-, kovasav-, szaponin, cserzőanyag-tartalmú szürkén foltos levelét gyűjtik. A XVI századtól Közép-Európában a tüdőbaj gyógyszerének tartották. Légzőszervi megbetegedések — asztma, rekedtség, köhögés — gyógyítására használatos teáknak ma is alkotórésze. Torokgyulladáskor jó gargarizálószer.
Latin neve: Convallaria majalis.
Virága a májusi erdők dísze.
Gyöktörzse, levele, de a virág is erősen mérgező vegyületeket – szívre ható glikozidot, szaponint – tartalmaz.
A középkor orvosai fejfájás ellen, szédüléskor, ájuláskor javasolták. Bőrápoló kenőcsök készültek kivonatából.