Gyógynövények gyógyhatása, alkalmazása
Negyven méter magasságot is elérő fa Kelet-Ázsiában. Csípős, átható szagú illóolajat tartalmaz. Ebből nyerik az illékonyságáról nevezetes kámfort, mely bőrbe dörzsölve vérbőséget okoz. Ezért reumatikus fájdalmakat csillapító kenőcsök (Opodeldok) alapanyaga. Fokozza a központi idegrendszer ingerlékenységét. Köptető, görcsoldó, fertőtlenítő hatása is van.
Latin neve: Convallaria majalis.
Virága a májusi erdők dísze.
Gyöktörzse, levele, de a virág is erősen mérgező vegyületeket – szívre ható glikozidot, szaponint – tartalmaz.
A középkor orvosai fejfájás ellen, szédüléskor, ájuláskor javasolták. Bőrápoló kenőcsök készültek kivonatából.
A XVI-XVII. sz. gyógyfüves könyvei levelének, virágának igen különböző gyógyhatást tulajdonítottak. Alkalmazták ideg- és szívgyengeség esetén, boros főzetét vesekő ellen. Bedörzsölőszer vagy ülőfürdő formájában csökkenti a reumatikus fájdalmakat. Szaponint, illóolajat, cserzőanyagot tartalmazó gyökerének nyálkaoldó hatása a legfontosabb. Az első világháború idején, amikor a trópusokkal folytatott kereskedelem szünetelt, az addig importált ipekakuána pótlására köhögés elleni teakeverékek, kanalas orvosságok alapanyaga lett.
A pillangós virágú növény gyógyhatását már a görögök is ismerték. Mélyre hatoló, erőteljes gyökérzete miatt Melius Juhász Péter XVI. században írt gyógyfüves könyvében „ekeakadály” néven említi. Értékes, külföldön is keresett drogja a vizelethajtó, vese-teakeverékek fontos alkotórésze. Különböző epebántalmak, köszvény, reumatikus fájdalmak, nehezen múló bőrbetegségek elleni teákhoz is használják.