Cimke Archívum: reumatikus fájdalom

Kámforfa (Cinnamomum camphora)

Kámforfa (Cinnamomum camphora)

Negyven méter magasságot is elérő fa Kelet-Ázsiában.

Csípős, átható szagú illóolajat tartalmaz.

Ebből nyerik az illékonyságáról nevezetes kámfort, mely bőrbe dörzsölve vérbőséget okoz. Ezért reumatikus fájdalmakat csillapító kenőcsök (Opodeldok) alapanyaga.

Fokozza a központi idegrendszer ingerlékenységét. Köptető, görcsoldó, fertőtlenítő hatása is van.

Gyöngyvirág (Convallaria majalis)

Gyöngyvirág gyógynövény

Latin neve: Convallaria majalis.

Virága a májusi erdők dísze.

Gyöktörzse, levele, de a virág is erősen mérgező vegyületeket – szívre ható glikozidot, szaponint – tartalmaz.

A középkor orvosai fejfájás ellen, szédüléskor, ájuláskor javasolták. Bőrápoló kenőcsök készültek kivonatából.

Tavaszi kankalin (Primula veris)

A XVI-XVII. sz. gyógyfüves könyvei levelének, virágának igen különböző gyógyhatást tulajdonítottak.

Alkalmazták ideg- és szívgyengeség esetén, boros főzetét vesekő ellen. Bedörzsölőszer vagy ülőfürdő formájában csökkenti a reumatikus fájdalmakat.

Szaponint, illóolajat, cserzőanyagot tartalmazó gyökerének nyálkaoldó hatása a legfontosabb.

Az első világháború idején, amikor a trópusokkal folytatott kereskedelem szünetelt, az addig importált ipekakuána pótlására köhögés elleni teakeverékek, kanalas orvosságok alapanyaga lett.

Tövises iglice (Ononis spinosa)

A pillangós virágú növény gyógyhatását már a görögök is ismerték.

Mélyre hatoló, erőteljes gyökérzete miatt Melius Juhász Péter XVI. században írt gyógyfüves könyvében „ekeakadály” néven említi.

Értékes, külföldön is keresett drogja a vizelethajtó, vese-teakeverékek fontos alkotórésze.

Különböző epebántalmak, köszvény, reumatikus fájdalmak, nehezen múló bőrbetegségek elleni teákhoz is használják.