Cimke Archívum: illóolaj
Angosztura (Cusparia macrophylla)
Dél-Amerika trópusi esőerdeinek fája.
Alkaloidot, keserűanyagot és illóolajat tartalmazó kérgét a gyógyászatban használják.
Serkenti az emésztést, a hasmenés jó ellenszere.
Ánizs (Pimpinella anisum)
Az ánizs latin neve: Pimpinella anisum.
A Földközi-tenger partvidékén honos, termésének illóolaja ízesítő.
Szélhajtó teához keverve különösen csecsemőknek adják. Étvágyjavító, emésztést serkentő teák alkotórésze. Teája és az ánizsolaj szeszes oldata jó köptető.
Mirrhafű (Chenopodium ambrosioides)
A trópusi Amerikában őshonos. Csaknem az egész Földön elterjedt gyom.
Teája a népi gyógyászat szerint étvágyjavító, hisztériás rohamok, a vitustánc gyógyszere.
Erősen mérgező hatása miatt közvetlen felhasználása ma már háttérbe szorul. Illóolaj-tartalmú drogjából bélgiliszta-és fonálféreghajtó gyógyszer készül.
Magas aranyvessző (Solidago gigantea)
Rokona, a közönséges aranyvessző (S. virga aurea) Magyarországon vadon is él.
Egyik régi magyar neve, „istápfű” arra utal, hogy betegek istápolására, azaz gyógyítására évszázadok óta használják.
Gyökere inulint, cser- és keserűanyagot, hajtása főleg szaponint, illóolajat tartalmaz. Teája idült vese- és ízületi gyulladás gyógyszere. Torokgyulladás ellen jó öblögető. Régen szamárköhögés, asztma ellen itták.
Borogatóvizével gyógyítják az ekcémás bőrfelületet és a nehezen: gyógyuló sebeket.
Citromfű (Melissa officinalis)
Latin neve: Melissa officinalis.
A Földközi-tenger partvidékén honos, Dél-Európából származó ajakosvirágú növény, nálunk termesztik. Évelő, egy méteres szárhosszúságot is elérhető növény. Szára négyzetes, 1-3 cm-es levelei átellenesen állnak, tojásdad alakúak, fűrészes szélűek. Júniustól augusztusig virágzik. A sárga bimbók a felső levelek hónaljában jelennek meg, a kinyílt virágok fehérek, esetleg sárgás, vagy ibolyás árnyalattal. Kellemes, a citroméra emlékeztető illatát a szárítást követő tárolás folyamán elveszti.
Virágzáskor citromillatot áraszt. Levele illóolajon kívül nyálkát, szaponint tartalmaz.
Drogjának a középkor svájci vegyészorvosa, Paracelsus asszonyifjító hatást tulajdonított. A XVIII-XIX. században belőle készült a „karmelitaszesz”, amely csodatevő gyógyszer hírében állt.
Az ideg- és emésztőrendszerre gyakorolt kedvező hatását ma is dicsérik. Teája jó nyugtató, megszünteti az ideges eredetű fejfájást.
