Gyógynövények gyógyhatása, alkalmazása
Észak-Amerika erdőségeinek lágy szárú, évelő növénye. Gyökérdrogjának legfontosabb hatóanyagai szaponin vegyületek. Hazájában csörgőkígyógyökérnek is nevezik, mivel a bennszülött indiánok szerint a kígyómarás jó ellenszere. A század elején Európában – mint kiváló köptetőszer – a hörghurut, az asztma, a szamárköhögés közkedvelt gyógyszere. Gyomorpanaszokat okozó mellékhatása miatt használata újabban háttérbe szorul.
Latin neve: Thymus vulgaris.
Hozzávetőlegesen fél méterre megnövő, bokor szerű félcserje. A kerti kakukkfű az ajakosvirágúak családjába tartozik, virágai a szárak csúcsán helyezkednek el, rózsaszínűek vagy vörösek, májustól júliusig nyílnak. Alsó, fél centiméter átmérőjű szárrészei elfásodnak.
A kerti kakukkfű levelei átellenesek, különböző formájúak. Kellemes illatú, kedvelt fűszernövény.
Gyógyhatása a nálunk vadon élő fajokéhoz pl. táblánk kopaszodó kakukkfűiéhez hasonló.
Fiatal hajtásaiból régen krónikus hörghurut ellen készült tea. Apróra tört tobozának főzetét vizelethajtóként itták. Fürdővízbe öntött alkoholos kivonatával a reumát és egyes bőrbetegségeket gyógyították. A fájából lepárlással nyert terpentinolaj hátfájás elleni bedörzsölőszerek, sebfertőtlenítő kenőcsök, porok előállítására alkalmas.