Cimke Archívum: rekedtség

Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

Nyálka-, kovasav-, szaponin, cserzőanyag-tartalmú szürkén foltos levelét gyűjtik.

A XVI századtól Közép-Európában a tüdőbaj gyógyszerének tartották. Légzőszervi megbetegedések — asztma, rekedtség, köhögés —  gyógyítására használatos teáknak ma is alkotórésze.

Torokgyulladáskor jó gargarizálószer.

Martilapu (Tussilago farfara)

Martilapu (Tussilago farfara)

Árokpartok, agyagos szakadékok („martok”) tömegesen nyíló, kora tavaszi virága.

Az ókor összes nagy birodalmában ismerték már tüdő- és légúti megbetegedések ellen kifejtett jó hatását.

Köhögés, rekedtség, asztma elleni teakeverékekben ma is használatos.

Frissen szedett levele lüktető, gyulladt daganatokra jó borogató.

Gyermekláncfű (Taraxacum officinale)

Gyermekláncfű gyógynövény

Levele, gyökere az ókor óta keresett drog. Felhasználása az évszázadok alatt sokat változott.

Tejnedvét a görögök szembetegségek gyógyítására, szeplők, májfoltok kezelésére használták. Később mint nyugtató- és altatószert becsülték sokra.

Ma is közismert, az egész országban elterjedt, helyenként tömegesen termő növényünk. A fészkesvirágzatúak családjába tartozik. Tőrózsát képező leveleinek széle bemetszett.

A felnyúló szár belül üreges, tejszerű, fehér anyagot tartalmaz. A sárga virágzat a szár csúcsán egész évben nyílik.