Gyógynövények gyógyhatása, alkalmazása
Latin név: Arnica montana.
Régen csonttörés, zúzódásos sérülések csodaszerének tartották.
Borogatószerként alkalmazva erősen tágítja a hajszálereket, vérbőséget okoz a sérült testrészen, ami gyorsítja a gyógyulást.
Virágának, gyökerének alkoholos kivonata véraláfutások-, daganatok-, fagyási sérüléseknél jó bedörzsölőszer.
Latin neve: Artemisia absinthium.
Fészkesvirágzatú évelő növény. Tőlevélrózsája háromszorosan szárnyalt levelekből áll, rövid meddő szárai és fehéres, mintegy másfél méteres virágzó szárai fejlődnek. Minden levele szürke, szőrös. Nagy számú, félgömb alakú virágzata júliustól szeptemberig virágzik. Termése kaszat. Eurázsiái növény, hazánkban is igen elterjedt.
Erősen fűszeres illatú évelő gyom. Keserűanyag-tartalmáért évezredek óta gyűjtik.
A népi gyógyászat egyik leggyakrabban alkalmazott növénye — a nagy útifűvel (P. major) együtt — a tüdőbaj elleni teák fő alkotórésze volt. Belső vérzések (vérvizelés, vérhányás) esetén is javasolták. Külsőleg a friss levelek makacs sebekre, gyulladásos daganatokra kötve fejtenek ki jótékony hatást. Nyálkaoldó, köhögéscsillapító tulajdonsága miatt ma is használják a köhögés elleni teákban. Magjának főzete gyermekeknek enyhe hashajtó. Alkoholos kivonata szúnyogcsípés ellen jó bedörzsölőszer.