Birsalma

A birsalmát valaha szerették és megbecsülték, aztán elfelejtették és mellőzték, azonban ez a gyümölcs manapság reneszánszát éli a konyhában és a gyógyászatban egyaránt.

A birsalma (Cydonia oblonga) a kulturális emlékek szerint több mint négyezer éve ismert, és egyes Biblia-fordítók, -elemzők szerint az a bizonyos tiltott alma is birs volt valójában.

Őshazája valószínűleg Perzsia, Turkesztán és a Kaukázus vidéke, más források szerint Törökország (a mai napig a legtöbb birsalmát felhasználó ország). Latin neve krétai származásra utal: a görögök által ismert közönséges változatra valószínűleg a nemzetség egyik jobb változatát oltották Krétán. Elterjesztésében mindenesetre a görögöknek és a rómaiaknak döntő szerepük volt, így jutott el Európa északibb részeire is. Amerikába a korai telepesek vitték be és nemesítették tovább. Mivel a meleget kedveli, többnyire azokon a tájakon ültetik, ahol szőlőt is termesztenek.Bokorméretű változata is van, de fája akár 4-6 m magasra is megnő. A fajták zöme önter-mékeny, vagyis nincs szüksége beporzásra. Májusban-júniusban virágzik. Sötétzöld levelei, látványos, rózsaszín-fehér virágai, érdekes alakzatokat formáló törzse és élénksárga termése miatt szívesen ültetik díszfaként is. A szüret szeptember végén kezdődik, és az időjárástól és a fajtától függően akár november végéig, december elejéig is elhúzódhat. A fehér vagy sárgásfehér húsú termés molyhos felületű (kivéve a szmirnai fajtát, amely sima és viaszos), alma vagy körte alakú (ez csak formai eltérés, egyik sem külön faj), éretten sárgás (esetleg narancsszínű), kellemes illatú.

Európában a XVI—XVIII. században teljesedett ki a termesztése. Magyarországra a Délvidék felől érkezett, illetve a világban szétvándorló zsidóság hozta magával a Közel-Keletről. Első magyarországi említése 1395-ből maradt fenn.

Nyersen ritkán fogyasztjuk, mert húsa többnyire kemény, „kősejtes”, íze összehúzóan fanyar. Feldolgozva sokkal népszerűbb, a jól ismert birsalmasajton és kompóton kívül gyümölcskészítményekben, -sűrítményekben van jelen, magas pektintartalma miatt pedig szívesen használják zselésítőként, térfogatnövelőként a nem gyümölcsalapú konzervipari termékekben is. A gasztronómia újra fölfedezte: sülve, főve, salátákban, desszertekben találkozhatunk vele az étlapokon.

Az itthoni termőterület a kereslet növekedésével párhuzamosan 2-3 éve kezdett gyarapodni, de az új ültetvények többsége még nem
terem. A jelentős hasznot hozó új ágazat nemcsak a birs élvezeti értékének növelésére irányuló fajtanemesítéseket, hanem az orvosi kutatásokat is föllendítheti.

A birsalmát szeretjük, mert

  • a rendkívül egészséges gyümölcsöt viszonylag alacsony energiatartalom, jól lebomló szénhidrátok, valamint A-, B3-, B6-, Bg-, C- (és kísérője, a citrin, vagyis P-) vitamin, kalcium, vas, magnézium, foszfor, kálium, nátrium jelenléte jellemzi. Több értékes vitamin és ásványi anyag van benne, mint az almában.
  • Kiemelkedően magas a pektintartalma. A pektin fontos szerepet játszik a szervezet méregtelenítésében, és megköti a káros anyagokat – a birs ezért alkalmas ízületi fájdalmak, reuma, köszvény tüneteinek enyhítésére.
  • Az elsősorban a héjában és a magjában föllelhető rostok elősegítik az egészséges anyagcserét, ezért másik jelentős összetevőjével, a csersavval együtt székrekedés és hasmenés esetén is segítség lehet, nyáktartalma pedig bevonja és nyugtatja a gyulladt gyomor- és bélrendszert.
  • Régóta alkalmazzák szemgyulladás, repedezett bőr, mellbimbógyulladás, égési sebek, aranyeres csomók, fagyás, skorbut, vérzékenység, reuma, női görcsök ellen. Alkalmas a torokfájásnak, a száj és a garat enyhébb gyulladásos megbetegedéseinek csillapítására is. Eleink a birs magvainak nyákká főzött levét tartották a leghatékonyabbnak.
  • Magas kálium- és magnéziumtartalma szerepet játszik a vérnyomás és a szívműködés szabályozásában, a pektinnel együtt pedig a koleszterinszint rendezésében.

A birsalmát általában nem szeretjük, mert

  • Frissen szőrös, kemény és gyakran ütődött, sérült, gombás, barna foltos. Mire megérne, már le is pottyan a fáról, és csak a darazsak lakmároznak belőle. Nehéz meghámozni, kicsumázni, darabolni, ráadásul sokszor kukacos.
  • Nyersen fanyar ízű, kellemetlenül összehúzza a nyálkahártyát, feldolgozása viszont többnyire hosszú és munkaigényes folyamat, amire manapság kevés háziasszonynak van ideje. A készen kapható termékek sajnos sem ízben, sem illatban nem közelítik meg a nagymama gyerekkorból ismert birsalmasajtját.

Szépít, mert kiváló arckezelő

  • Nyugtató, hűsítő hatásának köszönhetően a kozmetikumok kedvelt összetevője. Arckrémekben, testápolókban hidratálja, feszesíti, élénkíti a száraz, érzékeny bőrt. Kíméletesen ápolja a napozás által megviselt, gyulladt, berepedezett, kisebesedett bőrt.
  • Bőrnyugtató és frissítő hatása miatt kiváló arckezelő; a kiszáradt arcra és dekoltázsra elég rákenni a birsalma kifacsart levét.
  • Összehúzza a pórusokat, látványosan felfrissíti a bőrt, csökkenti a ráncokat, kisimítja a szem alatti ödémákat.
  • Tiszta, zöldessárga, üde illatú szappant készítenek belőle.
  • A birs hatóanyagait tartalmazó fogyókúrás szerek serkentik a bélműködést, méregtelenítenek, ezért bőrproblémák – aknék, pattanások – esetén is ajánlott kúraszerű fogyasztásuk. Ugyanez a hatás elérhető natúr birslével is.

A birsalma konyhai felhasználása

Csak érett és hibátlan darabokat érdemes megvenni, mert már a gyümölcs felületén lévő legkisebb sérülés is gyors romláshoz vezethet. Az érettség nem puhaságot jelent, inkább csak a színe orientál. Mivel hideg, száraz helyen (0-5 °C-on) hónapokig is eltartható, a feldolgozása nem sürgős. Kellemes illata miatt hűvös helyiségek illatosító szere lehet. Felhasználás előtt alaposan meg kell mosni a lerakódott növény-védőszer maradványok miatt!

Kapcsolódó gyógynövények

  • Vadrózsa (Rosa fajok) Erdőszéleken, cserjésekben gyakoriak. Áltermésüket, a csipkebogyót gyűjtik. Kiváló vitaminforrás, jelentős C-vitamin-tartalma a citroménak tízszerese, de A-, B-, K- és P-vitamint, […]
  • Fehér fűz (Salix alba) Latin neve:  Salix alba. A fűzfélék népes és változatos családjának a tagja, folyópartok, ártéri ligeterdők tömeges fája. Kérge sok szalicint tartalmaz, erre utal tudományos neve […]
  • Kávé (Coffea arabica) Latin neve: Coffea arabica, vagy Coffea liberica Típus: termesztett fa, melynek felhasznált része a mag. Megjegyzés: veszélyes lehet! A kávéfa Afrikából származó növény, ma a […]
  • Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) Gyógyító hatását már a középkori frank császár Nagy Károly is ismerte. Virágzó hajtása szárítva kámforos illatú; jó molyűző. Bélférget hajt, és a galandféreg ellen is eredményes szer, […]
  • Tölgy (Quercus fajok) Csersavban gazdag levelét, kérgét, makktermését mint elsőrendű összehúzószert már az ókori görögök is alkalmazták. Leveléből gyomorerősítő, vizelethajtó tea készül. Kérgének főzete […]