Birsalma

A birsalma (Cydonia oblonga) a kulturális emlékek szerint több mint négyezer éve ismert, és egyes Biblia-fordítók, -elemzők szerint az a bizonyos tiltott alma is birs volt valójában.

A birsalmát valaha szerették és megbecsülték, aztán elfelejtették és mellőzték, azonban ez a gyümölcs manapság reneszánszát éli a konyhában és a gyógyászatban egyaránt.

A birsalma (Cydonia oblonga) a kulturális emlékek szerint több mint négyezer éve ismert, és egyes Biblia-fordítók, -elemzők szerint az a bizonyos tiltott alma is birs volt valójában.

Őshazája valószínűleg Perzsia, Turkesztán és a Kaukázus vidéke, más források szerint Törökország (a mai napig a legtöbb birsalmát felhasználó ország). Latin neve krétai származásra utal: a görögök által ismert közönséges változatra valószínűleg a nemzetség egyik jobb változatát oltották Krétán. Elterjesztésében mindenesetre a görögöknek és a rómaiaknak döntő szerepük volt, így jutott el Európa északibb részeire is. Amerikába a korai telepesek vitték be és nemesítették tovább. Mivel a meleget kedveli, többnyire azokon a tájakon ültetik, ahol szőlőt is termesztenek.

Todjon meg többet   🠞

Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare)

Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare)

Gyógyító hatását már a középkori frank császár Nagy Károly is ismerte. Virágzó hajtása szárítva kámforos illatú; jó molyűző. Bélférget hajt, és a galandféreg ellen is eredményes szer, de mérges, ezért fokozott óvatossággal kell alkalmazni. Régebben olaja, alkoholos kivonata reuma elleni bedörzsölő szer volt, fürdővízbe téve csökkentette az ízületi fájdalmakat. Régi magyar neve fájdalomfű.