Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare)



Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare)

Gyógyító hatását már a középkori frank császár Nagy Károly is ismerte. Virágzó hajtása szárítva kámforos illatú; jó molyűző.

Bélférget hajt, és a galandféreg ellen is eredményes szer, de mérges, ezért fokozott óvatossággal kell alkalmazni.

Régebben olaja, alkoholos kivonata reuma elleni bedörzsölő szer volt, fürdővízbe téve csökkentette az ízületi fájdalmakat.

Régi magyar neve fájdalomfű.

Kapcsolódó gyógynövények

  • Birsalma A birsalmát valaha szerették és megbecsülték, aztán elfelejtették és mellőzték, azonban ez a gyümölcs manapság reneszánszát éli a konyhában és a gyógyászatban egyaránt. A birsalma […]
  • Molyűző (Ledum palustre) Fehér virágai s a megszárított hajtása kellemetlen, bódító illatot árasztanak. Mint a növény magyar nevéből is kiderül, elűzi a lakások kellemetlen rovarbetolakodóit (moly, tetű, […]
  • Fehér üröm (Artemisia absinthium) Latin neve: Artemisia absinthium. Fészkesvirágzatú évelő növény. Tőlevélrózsája háromszorosan szárnyalt levelekből áll, rövid meddő szárai és fehéres, mintegy másfél méteres virágzó […]
  • Orvosi szappanfű (Saponaria officinalis) Drogjának hatóanyaga a szaponin. Nyálkaoldó, köptető hatása miatt egykor fontos köhögés elleni szer volt. Ma már erre a célra inkább a hasonló tulajdonságú, de kevésbé mérgező […]
  • Beléndek (Hyoscyamus niger) Latin neve:    Hyoscyamus niger. Mérgező alkaloidokat tartalmazó gyom. Évezredek óta bódító és mérgező italok, boszorkánykenőcsök fontos kelléke. (Shakespeare szerint Hamlet apját is […]