Molyűző (Ledum palustre)

Molyűző (Ledum palustre)

Fehér virágai s a megszárított hajtása kellemetlen, bódító illatot árasztanak. Mint a növény magyar nevéből is kiderül, elűzi a lakások kellemetlen rovarbetolakodóit (moly, tetű, poloska). Az észak-európai síkság, valamint a magas hegységek lápjain élő örökzöld cserje. Teáját vagy szeszes kivonatát mézzel köhögés – különösen szamárköhögés – ellen fogyasztják. Forrázata izzasztó hatású. Különböző bőr- és reumatikus betegségek gyógyszere.

Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare)

Gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare)

Gyógyító hatását már a középkori frank császár Nagy Károly is ismerte. Virágzó hajtása szárítva kámforos illatú; jó molyűző. Bélférget hajt, és a galandféreg ellen is eredményes szer, de mérges, ezért fokozott óvatossággal kell alkalmazni. Régebben olaja, alkoholos kivonata reuma elleni bedörzsölő szer volt, fürdővízbe téve csökkentette az ízületi fájdalmakat. Régi magyar neve fájdalomfű.