Plinius szerint az ókorban a rómaiak szent füve volt.
Elsősorban általános erősítőnek, a vérszegénység gyógyszerének tartották. Javasolták teáját ideges kimerültség esetén is, ami ezek szerint nemcsak a XX. század civilizációs betegsége.
A frissen összevágott növényt kendőbe csavarva, fejfájás ellen alkalmazták. Teakeverékekhez adagolva bizonyos gyomor-, máj- és epebetegségeknek ma is gyógyszere.
Kapcsolódó gyógynövények
- Rebarbara (Rheum palmatum) Tibetből származik. Kínában ötezer éve ismerik gyógyhatását.
A középkorban sárgaság elleni szer. Máj- és epebetegségek gyógyítására ma is használják.
Keserűanyagokat tartalmazó […]
- Cickafark (Achillea fajok) Latin neve: Achillea millefolium.
A cickafark nálunk honos fajai a kamillához hasonlóan gyulladáscsökkentő azulén vegyületet tartalmaznak.
Sebgyógyító hatását háromezer éve ismerik. […]
- Orvosi pemetefű (Marrubium vulgare) A légzőszervi megbetegedéseknek már az ókorban is ismert gyógyszere.
Tüdő- és májbetegségek ellen a rómaiak is használták. A kellemes illatú növény drogja - a sűrű szőröktől fehéren […]
- Macskagyökér (Valeriana officinalis) A legrégebben ismert gyógynövények egyike. A gyökérdrog kellemetlen szagú hatóanyaga - a valériánsav - a kandúr macskákat izgalomba hozza.
Ideges szív- és gyomorpanaszok elleni […]
- Közönséges boróka (Juniperus communis) Már az ókorban is ismert gyógynövény.
A pusztító pestisjárványok idején ágait hatalmas máglyákban égették, füstjétől remélve védelmet a fertőzés ellen. A legrégibb ismert magyar orvosi […]
