Gyógynövények gyógyhatása, alkalmazása
Néhány cm magas, örökzöld törpecserje. Alpesi és sarkvidéki tájak jellegzetessége. Glikozidot, cserzőanyagot tartalmazó leveleit virágzás idején gyűjtik. C-vitamint tartalmazó teája a veseutak kiváló fertőtlenítője, vizelethajtó, vese- és epekő ellen is alkalmazható.
Latin neve: Hyppophäe rhamnoides
Az ezüstfafélékhez tartozó tövises cserje meghonosodott nálunk a folyóárterek hordalék-talaján.
Szélporzású kétlaki növény, levele lándzsás, épszélű, kissé az olaj fűzére emlékeztet. Áprilisban virágzik, a virágok aprók, sárgás színűek.
Apró bogyó termése nálunk fajtától függően júliusban, augusztusban, illetve szeptemberben érik. A bogyók a vesszőkön sűrűn, tömören állnak.
Latin neve: Rubus caesius.
Közeli rokona a málnának. A szederfajok gyümölcse kék, sötétkék és majdnem fekete lehet.
Nyirkosabb erdőkben, ártereken elterjedt szúrós, tüskés cserje. Egyik legrégebben használt gyógynövényünk.
Erdőszéleken, cserjésekben gyakoriak. Áltermésüket, a csipkebogyót gyűjtik. Kiváló vitaminforrás, jelentős C-vitamin-tartalma a citroménak tízszerese, de A-, B-, K- és P-vitamint, vasat, magnéziumot is tartalmaz. Már az ókori hajósnépek is a skorbut gyógyszerének tartották. Tea, szörp, bor, lekvár formájában fogyasztjuk. A kellemes ízű tea és szörp kedvelt üdítő, erősítő ital, a szervezet C-vitamin-szükségletét bőségesen fedezi. A Viroma szörp magas vérnyomású, érelmeszesedésben szenvedő betegek gyógyitala. A Rosavit csipkebor étvágygerjesztő, erősítő. A csipkebogyó vese- és hólyagbántalmak esetén ajánlott teák alkotórésze.