Fekete bodza (Sambucus nigra)

Fekete bodza gyógynövény

Nitrogénben gazdag erdőtalajokon gyakori. Az ókortól kezdve mint általános hatású gyógynövényt ismerték. Virága, termése illóolajat, csersavat, gyantát, nyálkát, levele, kérge glikozidot tartalmaz. Teája megfázáskor jó izzasztó, köptetőszer. Mandula-, illetve torokgyulladás ellen régen tejjel leforrázva ajánlották. A görcsszerű fejfájást gyümölcsének főzetével orvosolták. Virágzatát a légúti megbetegedéseket gyógyító teákon kívül a vérnyomáscsökkentő, nyugtató, hashajtó, veseműködést szabályozó gyógyteák készítésére is felhasználják.

Közönséges párlófű (Agrimonia eupatorium)

Közönséges párlófű (Agrimonia eupatorium)

Keserű- és cserzőanyagokat tartalmazó hajtását a nép régtől fogva számos betegség gyógyítására használja. Teája szabályozza a máj és epe működését. Epe- és vesekő megelőzésére is hatásos. Külsőleg mint torok-és szájöblítő ismert. Gyógyítja a mandulagyulladást s különösen a csecsemőkorban gyakori szájpenészt.

Pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum)

Az Alföld szikes pusztáinak jellegzetes, húsos levelű sótűrő növénye. Gyógyító hatását csak az utóbbi időben tartják számon. Igyuk teáját influenzajárványok idején! Öblögetőszerként torok- és mandulagyulladás ellen is jó.

Papsajtmályva (Malva neglecta)

Az ókor és a középkor óta sok betegség orvoslására használják. Drogja nyálkaanyagot tartalmaz. Teája éppúgy, mint rokonáé, az erdei mályváé (M. silvestris), csökkenti a köhögési ingert. Gyomorfekély és bélhurut esetén is jó hatású. Torok-, mandula-, fogínygyulladás elleni öblögetőszer. Borogatóként alkalmazva lágyítja a daganatokat, enyhíti a köszvényes fájdalmakat.