Orvosi pemetefű (Marrubium vulgare)



A légzőszervi megbetegedéseknek már az ókorban is ismert gyógyszere.

Tüdő- és májbetegségek ellen a rómaiak is használták. A kellemes illatú növény drogja – a sűrű szőröktől fehéren molyhos, ajakos virágú hajtás – ma is keresett. Teája epeelválasztást serkentő, idegnyugtató, szívműködést szabályozó.

Mézzel ízesítve a krónikus légcsőhurutot gyógyítja.

Gyógycukorkát is készítenek belőle.

Kapcsolódó gyógynövények

  • Cickafark (Achillea fajok) Latin neve: Achillea millefolium. A cickafark nálunk honos fajai a kamillához hasonlóan gyulladáscsökkentő azulén vegyületet tartalmaznak. Sebgyógyító hatását háromezer éve ismerik. […]
  • Fokhagyma (Allium sativum) Világszerte ismert, mindenre jó, univerzális házi orvosság gyakorlatilag minden kultúrában. Vér­tisztító, serkentő, izzasztó, köptető, görcsoldó, antibiotikus, idegerősítő, szélhajtó és […]
  • Martilapu (Tussilago farfara) Árokpartok, agyagos szakadékok („martok”) tömegesen nyíló, kora tavaszi virága. Az ókor összes nagy birodalmában ismerték már tüdő- és légúti megbetegedések ellen kifejtett jó […]
  • Vasfű (Verbena officinalis) Plinius szerint az ókorban a rómaiak szent füve volt. Elsősorban általános erősítőnek, a vérszegénység gyógyszerének tartották. Javasolták teáját ideges kimerültség esetén is, ami ezek […]
  • Nagy csalán (Urtica dioica) Hangyasavat, hisztamint tartalmazó törékeny szőreinek bőrizgató tulajdonsága közismert. Régebben a növény friss hajtásával ütögették a reumásokat. Teáját évszázadok óta fogyasztják […]