A légzőszervi megbetegedéseknek már az ókorban is ismert gyógyszere.
Tüdő- és májbetegségek ellen a rómaiak is használták. A kellemes illatú növény drogja – a sűrű szőröktől fehéren molyhos, ajakos virágú hajtás – ma is keresett. Teája epeelválasztást serkentő, idegnyugtató, szívműködést szabályozó.
Mézzel ízesítve a krónikus légcsőhurutot gyógyítja.
Gyógycukorkát is készítenek belőle.
Kapcsolódó gyógynövények
- Cickafark (Achillea fajok) Latin neve: Achillea millefolium.
A cickafark nálunk honos fajai a kamillához hasonlóan gyulladáscsökkentő azulén vegyületet tartalmaznak.
Sebgyógyító hatását háromezer éve ismerik. […]
- Fokhagyma (Allium sativum) Világszerte ismert, mindenre jó, univerzális házi orvosság gyakorlatilag minden kultúrában. Vértisztító, serkentő, izzasztó, köptető, görcsoldó, antibiotikus, idegerősítő, szélhajtó és […]
- Martilapu (Tussilago farfara) Árokpartok, agyagos szakadékok („martok”) tömegesen nyíló, kora tavaszi virága.
Az ókor összes nagy birodalmában ismerték már tüdő- és légúti megbetegedések ellen kifejtett jó […]
- Vasfű (Verbena officinalis) Plinius szerint az ókorban a rómaiak szent füve volt.
Elsősorban általános erősítőnek, a vérszegénység gyógyszerének tartották. Javasolták teáját ideges kimerültség esetén is, ami ezek […]
- Nagy csalán (Urtica dioica) Hangyasavat, hisztamint tartalmazó törékeny szőreinek bőrizgató tulajdonsága közismert.
Régebben a növény friss hajtásával ütögették a reumásokat. Teáját évszázadok óta fogyasztják […]
