Latin neve: Calendula officinalis.
A középkori kolostorkertek gyógynövénye. A fészkesvirágzatúak családjába tartozó egyéves növény. Nyugat-Ázsiából és a mediterrán vidékekről származik, Magyarországon kedvelt dísznövényként termesztik.
A Kerti körömvirág hozzávetőlegesen 60 cm magasra nő, szórt állású levelei a tövük felé keskenyednek, felületük szőrös. A feltűnő, élénk narancsszín virágzat sugárzó nyelves virágokból, a fészek közepén pedig kissé sötétebb csöves virágokból áll. Hazánkban egész nyáron, egészen az első fagyokig nyílik. Termése tüskés felületű görbült kaszat.
A kerti körömvirág hatóanyagának nagy részét a nyelves virágok tartalmazzák, ezek minél sűrűbben állnak és minél sötétebb színűek, a drog annál értékesebb. Forrázata belsőleg fogyasztva fekélyek (gyomor és patkóbél) megelőzésére alkalmazható, külsőleg hüvelymosásra, fehérfolyás esetén. Mindkét alkalmazásban előnyösen társítható a cickafarkkóró hatóanyagával, fele-fele arányban.
A fészkes virágzataiból készített főzet, kenőcs régen a népi orvoslás szerint rákos sebek gyógyszere volt, de napjainkban sem hiányzik a gyomor- és bélfekély ellen rendelt teákból.
Lassan gyógyuló sebekre, fekélyekre jó borogató, ezért olajos kivonatát zsíros kenőccsel keverve gennyes bőrgyulladások, sebek kezelésére használják. Antibiotikus hatása igazolt, mellékhatásai nem ismertek.
A Kerti körömvirág hatóanyagai: flavonoidok, karotinoidok.