Ricinus (Ricinus communis)



Hazájában, a trópusi Afrikában 8-10 m magas fa, nálunk egyéves lágy szárú, termesztett ipari és gyógynövény.

Magjából sajtolt olaja közismerten kellemetlen ízű, de igen jó hatású hashajtó.

Enyhén izgatja a vékonybelet, fokozza a bélmozgást. Káros mellékhatásai nincsenek, ezért kisgyerekeknek, terhes anyáknak is veszélytelen. Gyógyhatásáért Kínában több ezer éve termesztik. A magvak sajtoláskor visszamaradó része erősen mérgező: belső vérzéseket okoz, kicsapja a vörös vérsejteket.

Már egy-két mag elfogyasztása is halálos lehet.

Kapcsolódó gyógynövények

  • Jalappa (Exogonium purga) Mexikóban honos kúszónövény. Gumója gyantát, glikozidot, zsírsavat tartalmaz. A napon, esetleg forró hamuban szárított gumó vagy a belőle nyert gyanta kéri drogként […]
  • Ördögharaptafű (Succisa pratensis) Halványkék virágai a fészkes virágzatra emlékeztető fejecskébe tömörülnek. Hajtásának főzete köhögéscsillapító, vértisztító. Eredményesen használják asztma, légcsőhurut, belső vérzések […]
  • Kutyabenge (Frangula alnus) Láperdőkben, folyóparti ligeterdőkben gyakori cserje. Kellemetlen szagú kérge keresett drog. Frissen azonban mérgezést okozhat, csak egy esztendei szárítás után lehet […]
  • Csikófark (Ephedra distachya) Pikkelylevelű, vesszős ágú törpecserje. Nyitvatermő - a fenyőkkel rokon. Középhegységünk dolomitszikláinak és az Alföld homokbuckáinak ritkasága. Rokonfajai Kínában több ezer éve […]
  • Lándzsás útifű (Plantago lanceolata) A népi gyógyászat egyik leggyakrabban alkalmazott növénye — a nagy útifűvel (P. major) együtt — a tüdőbaj elleni teák fő alkotórésze volt. Belső vérzések (vérvizelés, vérhányás) esetén […]